Szégyellnem "kell" emiatt magam? Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?
Egy Csongrád megyei kis faluban lakom. Négyen lakunk a szülői házban: Anyu, én, bátyám és apánk (akit egyébként SOHA nem szólítok így).
Anyu és én tisztességesen dolgozunk, nem iszunk, nem dohányzunk, stb. ellentétben a férjével és bátyámmal, akik rendszeresen isznak, és ez miatt áll a balhé. Az alkohol miatt. Persze miután kijózanodnak, olyan, mintha nem is emlékeznének rá. De amíg részegek, szinte Anyuval mi alkalmazkodunk, hogy ne legyen balhé: pl. csendben vagyunk, vagy ha kötekednek, akkor nem szólunk vissza, hogy ne adjunk azzal is olajat a tűzre, stb.
Továbbá a faluban mindenki ismer mindenkit. Én pedig a helyi óvodában dolgozom, ahol rám személy szerint nincs panasz se hivatás terén, se emberileg. Mégis nem igazán tudok a falubeliek szemébe nézni, hogy tesóm és Anyu férje isznak (majdhogynem alkoholista szinten). Ilyen családi háttérrel hogy jövök én ahhoz, hogy pedagógus, nevelő legyek? Szégyellem magam, és ez miatt nincs is önbizalmam már.
Hiába költöznék el, ettől én ugyanúgy szégyellném ezt.
Vagy igenis járhatok emelt fővel, hiszen Anyu és én tényleg minden káros szenvedélytől mentes életet élünk, és a munkahelyünkön is megálljuk a helyünket, panasz nincs ránk. (Nem egy munkahelyen dolgozunk.) Esetleg azok az éretlen emberek, akik olyan családi háttér miatt ítélnek meg esetleg, amihez nekem nincs igazán közöm, nincs ráhatásom?
Hogyan kezeljem én ezt a helyzetet? Hogyan legyen önbizalmam így? Hogyan merjek az emberek szemébe nézni? Hogyan ne szégyelljem azt, hogy az a két családtagom ilyen?
Ez a mondatom kérdőmondat lenne, csak elírtam fenn az írásjelet:
"Vagy igenis járhatok emelt fővel, hiszen Anyu és én tényleg minden káros szenvedélytől mentes életet élünk, és a munkahelyünkön is megálljuk a helyünket, panasz nincs ránk?"
Főiskolán kollégista voltam, csak hétvégére jártam haza. De volt, hogy havonta max. csak egyszer inkább. Mégis rettentően szégyelltem magam, és ugyanúgy nehéz volt azok szemébe néznem, akik ismertek, illetve ismerték/ismerik tesómat és Anyu férjét. Sokan, akik csak engem ismertek, nem is értették, hogy mi a bajom, miért voltam olyan zárkózott, stb. hiszen ott is megálltam a helyem...csak ugye ők nem tudták, amit én igen, ami bánt mind a mai napig, függetlenül attól, hogy éppen egy fedél alatt lakom velük, vagy külön.
Tehát most itt nem a költözésen van a hangsúly.
Nézd, nem akarlak győzködni, a te döntésed, de egyet kell, hogy értsek az előző hozzászólókkal: ha elköltözöl, egészen biztos, hogy jó hatással lesz rá az új légkör. Lehet, hogy terhel az otthoni közeg - nyilvánvalóan - , de ha lesz egy párod, ha kialakul a saját élettered, akkor már egészen más lesz. Én hasonlót éltem át, anno nekem édesanyám ivott, és amikor egyetemre mentem, egészen más volt. Nyilvánvalóan te is kellesz a dologhoz, de könnyebb lenne, ha ezt egy más közegben tehetnéd meg.
Amúgy konkrétan a kérdésedre válaszolva, némi GYIKes szlenggel élve: kérdésben a válasz. Természetesen te óvónőként az ovis gyerekekért és az ő fejlődésünkért vagy felelős. Családtagként nyilván lehetne ráhatásod a családodra, de helyettük nem teheted le a poharat. Szerinte őmiattuk senki nem hibáztathat. Aki ezt teszi, egyrészt próbálja ki helyetted egy hónapig, másrészt először hozza rendbe a saját családja életét, és utána ossza az észt :)
Számára fontos a "család összetartása", ahogy ő mondja. Ebből egyértelmű, hogy nem is akar válni, költözni. Meg ugye ami nálam (is) hozzájárul a maradáshoz, az a munkahely: amíg ez biztos, nem akarom feladni a bizonytalanért. Ha meg külön költöznék én egyedül, nem nagyon tudnék rendesen fenntartani egy teljes háztartást a fizetésemből, mert amiket találtam, ott drága a lakbér, amihez még jönne a rezsi, és ha falun kívül laknék, akkor ugye a visszajárás a munkahelyre...
Meg egyszerűen nem bírnám Anyut itt hagyni köztük, egyedül! :(
Sajnos nem nagyon ugrálhatok több dolog miatt sem.
Azért is jeleztem, hogy most nem a költözésen van a hangsúly...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!