Jehova Tanúi, hogyan éltétek meg kisgyermekként, óvodásként az óvodai farsangot, fenyőünnepet vagy azt, amikor egy óvodai csoporttárs nevenapja alkalmával süteménnyel kínált?

Bocsánat, hogy belekotnyeleskedek, mert magam nem vagyok Jehova tanúja, viszont magunk sem szoktuk a hagyományos módon megünnepelni a "világ ünnepeit". Bár ez a 'tradíciónk' még kiforrás alatt van, mivel mint a születésnap, mint a karácsony, mint a húsvét nem megünneplését tavaly kezdtük el a családommal (3 gyerek).

Erre én is nagyon kíváncsi lennék, hogy ha a kollégájuk, osztálytársuk a születésnapjára behoz a többieknek sütit vagy bármi rágcsálnivalót, abból miért nem esznek?

Mert bálványáldozat? Mi a bálványáldozat? Hamis, nem létező, nem a Biblia Istenét imádó magasztaló ünnep kapcsán elfogyasztott illetve feláldozott étel, ital.

Egyszer beszéltem két tanúval a születésnapról. Az indokuk az volt, hogy nézzem meg, hogy Heródes születésnapján mi történt. Ugye ott egy meggondolatlan kijelentés kapcsán Heródes lefejeztette a tömlöcben lévő keresztelő Jánost. Bocsánat, de ezek szerint a zsidók ünnepeltek születésnapot, hiszen ezt a szokást nem Heródes kezdte. Namármost ha tragédia történik egy ünnepen, vigasságon akkor többet nem lehet ünnepelni azt az ünnepet? Jehova tanúknál soha nem történt széles e világon házassági évfordulónál, avagy páska ünnepén haláleset, tragédia? Látatlanban mondom, hogy nem hinném. A születésnap nem bálványáldozat. Felesleges ünnep a felnőttek körében, de a gyermekeknek nem mindegy. A tanúk, mikor négy évesek voltak, és megkérdezték, hogy hány évesek, tán nem azt válaszolták, hogy négy és fél, vagy elmúltam négy. Mindjárt öt leszek. A gyerekeknek az évek számolása büszkeségi, érettségi kérdés. Ők presztist csinálnak abból is, ha a másiktól egy - két hónappal idősebbek. A névnapról már lehetne vitatkozni.

A karácsonyt meg lehet szerintem ünnepelni úgy is, hogy nem állít az ember bálványfát, de egy gyermeknek fontos, hogy ha visszamegy az iskolába, ne nézzen az osztálytársaira bambán, mikor kérdezik, hogy mit kaptál. Miért ne adhatnék 24-én, vagy 25-én ajándékokat a gyerekeknek. Attól még elmondhatom, hogy ezt nem az angyalka és nem a jézuska hozta, mert az hazugság lenne, ezt tőlem kapod, mert szeretlek és a világban nagyon sok gyerek most sok ajándékot kap, mert az ő szülei is szeretik őket. Ez nem bálvány, hanem ajándékozás. Ha vigyázba állok kitalált jelképrendszer előtt, melyet az emberek találtak ki, kiállítok egy műanyag, vagy "megölt" fenyőfát, és vallási ceremóniát rendezek körülötte, az bálványimádás. De az ajándék a gyermekemnek az ajándék. Ezt Krisztus sem tiltotta meg:

Mt 7,11 "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!"

Furcsa, hogy a tanúk a tízparancsolatot, (főleg a szombat nap megtartását és az Isten nevét hiába ne vedd parancsolatot) a zsidó népnek adott parancsolatnak veszik, illetve, hogy ezt a törvényt betöltve eltörölte. Krisztus intelmét, hogy :"Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra." csak a tanítványoknak mondta, bezzeg a felesleges illetve megkérdőjelezett ünnepek megtartásának tiltását bálványáldozatnak vegyék, illetve rájuk nézve törvényként fogják fel.

A keresztényeket magukat Krisztus bizonysága gyűlölteti meg a világgal, nem a bibliamagyarázatuk.

Luk 16: 8,9

"És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba."

Összegezve én is nagyon kíváncsi lennék, hogy ha maguktól megfosztják a névnapra hozott negrocukortól, de az irgalmas, igazságos Isten megharagudna, ha a gyermekeik vennének eme "borzasztó" "undorító" "bűnös" cukorból.

Ezt az irgalmas Istent még Jónás is ismerte.

Jón 4,2 "Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó."

Ezért nem is akart elmenni Ninivébe. Nem véletlen, hogy az írástudóknak, farizeusoknak is említette Krisztus Jónás bizonyságát.

Megmondom őszintén hogy egy kicsit kellemetlen volt nekem gyerekként, mint ahogy a mai napig is az, hogy az új ismerősök, osztálytársak, tanítónénik előtt (akik eddig még nem tudták) mindig magyarázkodni kell, hogy minálunk nincsen karácsony, szülinap stb… nem veszek részt a karácsonyfa feldíszítésében, nem jövök délután osztálykarácsonyra, nem énekelek a csoporttársam szülinapján… Ilyenkor az illető mindig nagy kerek szemekkel néz, hogy mi van?? Az a legrosszabb az egészben, hogy nem tudhatod, hogyan fog reagálni. Lehet hogy meglepődik, aztán tudomásul veszi és kész, de lehet hogy többet szóba sem áll veled.

Ugyanakkor egyáltalán nem hiányoznak az ünnepek, nekem legalábbis. És gyerekkoromban sem hiányoztak. Azt leszámítva hogy van egykét kínos nap az évben, szomorú egyáltalán, soha nem voltam amiatt, hogy kimaradtam ezekből a dolgokból. Azt persze hozzá kell tenni, hogy nekem nagyon boldog gyerekkorom volt. Semmilyen vidám nap, semmilyen nagy ünnep nem tehetett volna hozzá a gyerekkoromhoz. Nem is értem igazából, hogy mért olyan fontos másoknak a karácsony meg a születésnap például, még felnőtt korukban is. Én kiskoromban soha nem voltam szomorú, hogy nem ünnepeltünk amikor betöltöttem egy újabb évet. Vannak emlékeim ovis koromból, amikor egy csoporttársamnak szülinapja volt. A csoport körbe állt, és körben járva elénekelt valami kis szülinapi köszöntő dalocskát. Eközben a szülinapos csoporttársam fülig érő szájjal állt a kör közepén. Az idős óvónéni pedig majd' elolvadt a gyönyörűségtől, és mondogatta: "Istenem! Milyen boldog! Milyen boldog!" Komolyan mondom, hogy én már akkor nem értettem, hogy mitől annyira boldog a szülinapos. A helyébe képzeltem magam, és úgy voltam vele, hogy nem lenne kedvem ott állni. Valószínűleg zavaromban mosolyogtam volna nem boldogságomban.

Persze tudom, hogy nagyon sok múlt azon is, ahogy nevelkedtem. A szüleim elmondták, hogy az ünnepnapokon való ajándékozás szinte kötelező érvényű, ezért nincs akkora értéke, mintha valakit csak úgy megajándékoznánk, meglepetésszerűen, szeretetből. Ezt a választ én megértettem kisgyerek fejjel. Ma is ugyanígy érzek. Kaptam én is ajándékokat kiskoromban, dátumtól függetlenül. Anyu hazajött valami kis csecsebecsével vagy játékkal… ilyesmi. A családomban mindenkinek én voltam a szive csücske. Sőt néha még ma is úgy érzem hogy mindenki körülöttem forog. Mivel egyébként is annyi figyelmet kaptam, ami már szinte terhes volt, nekem furcsa lett volna, ha lett volna egy napom, amikor csak én vagyok a lényeg.

Nagyon sajnálom azokat a gyerekeket akik, szomorúak hogy kimaradnak az ünneplésből. Hogy őszinte legyek, haragszom egy kicsit a szüleikre, mert szerintem akkor valamit rosszul csinálnak… Nem igaz hogy egy gyereket az ünnepeknek kell boldoggá tennie.

Tudom én hogy nem kötelező az ünnepeken ajándékozni. Hogy is lenne kötelező? Hiszen még magát az ünnepet megtartani sem kötelező. Minden csak szokás kérdése. Inkább csak azt akartam kifejezni, hogy a legtöbb ember szerint a születésnap, karácsony stb… lényege az ajándékozás. De tudom, hogy nem mindenki gondolkodik így. Hogy valójában mi kellene hogy legyen a lényeg ilyen alkalmakkor, arról inkább nem is írok, hiszen nem tartom egyiket sem.

De tény, hogy a gyerekek leginkább ezt láthatják benne a fő dolognak, hogy bizonyos napokon mindenkitől ajándékokat kapnak. Te magad is azt írod, látod, hogy a többség elvárja az ajándékot, még ha ezt nem is mondja konkrétan. Hogy az ember saját magát ennyire fontosnak tartsa, ez nem valami megnyerő jellemvonás. Azt írod, hogy az ilyen gyerekeket rosszul nevelték. A szülők felelőssége elsősorban, hogy segítsenek a gyerekeiknek értékes tulajdonságokat kifejleszteni. És az ilyen szokások, mint a szülinapozás ebben nem segíti a szülőket. A kicsi gyerekek személyisége még nagyon könnyen formálható. Ezért szerintem ha egy gyerek hozzászokik hogy néha az egész környezete őt ünnepli, akkor nehezebben alakul ki benne egy egészséges szerénység, csak hogy egy jó tulajdonságot említsek.

Én egyébként nem azt akartam írni, hogy valamilyen esemény alkalmából rossz az ajándékozás, hanem azt, hogy esemény nélkül, „csak úgy” adni jobb. Mint ahogy adtam már én is például nászajándékot, de azt nem volt olyan jó érzés adni, mint azt a nyakláncot anyukámnak, amit csak azért vettem meg, mert amikor megláttam tudtam, hogy nagyon tetszene neki. Ugyanígy engem is boldogabbá tettek a „csak úgy” kapott ajándékok, mint azok, amiket a ballagásomra kaptam.

Na de lényeg a lényeg: a kérdéseid.

„Semmilyen iskolai ünnepségen nem veszel részt?” Azokban nem, amik ellentétesek a Szentírással. De például egy jubileumi ünnepi rendezvényen, mondjuk az iskola fennállásának 50. éve alkalmából, egy ilyenen részt vehetnék.

„És amin kötelező?” Egy vegetáriánust sem lehet kényszeríteni, hogy egyen húst. Szerintem egy ünnepet nem lehet kötelezővé tenni. Mi van például ha vallása szerint egy diák éppen muzulmán vagy zsidó? Az ő vallásuk sem tartalmazza a Magyarországon szokásos keresztény ünnepeket. Ha kötelező lenne mondjuk karácsonyozni, akkor ők vajon karácsonyoznának? Ha komolyan gyakorolják a vallásukat, akkor biztosan nem. Akkor mi lenne a megoldás? Hol van egy iskola ahhoz, hogy kötelezővé tegyen bármi olyasmit, amit vannak akik esetleg a hitük alapján megtagadnának? És természetes, hogy az iskolákban nem is kötelezők az ilyen ünnepek. Például sosem köteleztek arra, hogy de igenis jöjjek be osztálykarácsonyozni, vagy ilyesmi.

Aztán ott vannak például a nemzeti ünnepek, amikor ki van adva, hogy menjen mindenki ünneplőben, vagy tűzzön kokárdát, stb. Nem tudom, erre gondoltál-e, annál a kérdésnél, hogy „amin kötelező”? Szerintem bármilyen nemzetiségű legyen is valaki hivatalosan, azt senkinek nem lehet kötelezővé tenni, hogy nacionalista érzelmei is legyenek. Márpedig a nemzeti ünnepeink arról szólnak, hogy legyünk rá büszkék hogy magyarok vagyunk, vagy hogy anno győztek a magyarok. Szóval szerintem ezt sem lehet kötelezővé tenni. Az igaz hogy elvárják, hogy aznap mindenki ünneplőben, kokárdásan jelenjen meg, tisztelegjen a himnusz alatt azzal hogy feláll… De ha mégsem teszek így, mit tehetnek a tanárok az iskolában? Ilyenkor az osztályfőnök el szokta mondani a Tanú diáknak, hogy nem ért egyet, meg esetleg azt mondja, hogy maradjon a teremben, amíg tart az ünnepség odakint. De kényszeríteni senkit sem lehet, hogy vegyen részt bármiben, ha magától nem venne részt.

„Közületek vannak, akik felekezeti iskolába járnak?” Saját felekezeti iskoláink nincsenek sehol. Más felekezetek iskoláit pedig, úgy gondolom, egy Tanú nem választja mindaddig, amíg van világi iskola is a környéken. Azt találnám logikusnak, ha az önkormányzat minden régióban biztosítana állami iskolát is, hogy senki ne kényszerüljön egyházi iskolába járni, holott másmilyen vallása van. Egyébként szerintem ez így is van, de nem vagyok benne biztos. Ha mégis az a szituáció áll elő, hogy egy Tanú csak egyházi iskolába mehet, akkor igazából nem tudom mi a teendő. De úgy gondolom, hogy még egy egyházi iskolában sem lehetne megkövetelni, hogy a más vallásúak is részt vegyenek azokon a templomi dolgokon meg istentiszteleteken. Ha tényleg megkövetelik, akkor meg eleve csak azok járhatnak oda, akik olyan vallásúak is, nem? Ha azt mondod, hogy megkövetelik, én elhiszem, te jártál olyan iskolába. De mit értünk akkor megkövetelés alatt? Csak elvárják a részvételt, vagy meg is büntetik, aki elmarad? De végülis bárhogy legyen, Jehova Tanúinak a hitük az első. Azzal ellentétesen nem tesznek, még ha nem is járhatnak többet abba az iskolába.

Most pedig még szeretnék egy kicsit visszatérni a szülinap, ajándékozás, stb témájára. Ugyanis el kell mondanom, hogy amiket ezekkel kapcsolatban leírtam, ezek elsősorban az én saját érzéseim. Viszont az ok, ami miatt Jehova Tanúi nem tartják a legtöbb ünnepet, az nem csak ennyi. Persze az is benne van, amit eddig írtam, hogy leginkább a gyerekek szempontjából nem a legcélravezetőbb egymás ünneplése. De ez főleg a születésnapra vagy a névnapra vonatkozik. Úgyhogy most leírnám azt is, hogy mi a helyzet a többi ünneppel. Tudom, hogy írtad hogy nem vagytok hívők, szóval neked ez az egész nem kell hogy bármit is számítson. Meg egyébként is az érzéseinket kérdezted, nem azt hogy miért nem tartjuk az ünnepeket, de meg szeretném előzni az ezzel kapcsolatos többi kérdést, amit sokan feltehetnének.

Valamelyik kérdésednél azt válaszoltam, hogy nem veszünk részt olyan ünnepségekben, amik ellentétesek a Szentírással. Magyarán, ami miatt a legtöbb ünnepet nem tartjuk, az valójában az adott szokás eredete miatt van, vagy amiatt, amit közvetít. A születésnap például egy pogány szokás volt már az ókori időkben is. A jókívánságok, az ajándékozás, és maga az egész gyertyás szertartás, az ünnepelt védelmét szolgálta a démonaitól. Aztán ott van például a karácsony, ami csakugyan ókori pogány imádatban (a nap újraszületésében) gyökerezik. Csak később adtak neki egy keresztényi színezetet (a vallási vezetők azért vették át ezt a szokást, hogy a pogányok szívesebben megtérjenek). A húsvét ünnepében szintén pogány szimbólumok jelennek meg, például a nyúl, ami mindig is a termékenység jelképe volt. Tudom, hogy ma már az ünnepek nem a pogány szokásokat juttatják az emberek eszébe. De Isten mindenre emlékszik, ami az emberiség történelme során zajlott. Ezért Istenre való tekintettel inkább hanyagoljuk az ilyen ünnepeket, hogy ne emlékeztessük Őt olyan dolgokra, amik esetleg bánthatnák.

Egyébként vannak olyan Tanú családok, akik éppen emiatt, hogy nekünk összesen egy ünnepünk van az évben, kijelölnek egy semleges napot, bármelyiket az évben, vagy akár többet is, és aznap csak egymással foglalkoznak. Csapni egy ilyen boldog családi napot, akár ajándékozni is, és finom ételt, sütit készíteni, meg elmenni valahová, ez teljesen rendben van. Főleg ha az év többi napján is megvan a családi béke :)

Csak hogy ne hagyjam ki a nemzeti ünnepeket sem, azokkal más a helyzet. Azokban például amiatt nem veszünk részt, amit közvetítenek (azon kívül hogy legtöbbször fűződhet hozzájuk zászló előtti tisztelgés is). Mert az ilyen ünnepek a nemzeti öntudatot, nacionalista érzelmeket, a büszkeséget erősítik, és ezáltal, az egyik nemzetet talán a másik fölé is emelik. Ez is egy olyan dolog, ami nem tetszhet Istennek, hiszen Isten előtt nincsenek külön nemzetiségek.