Én vagyok a suli lúzere (mert az osztály kiközösít) és már elegem van mit csináljak?

moss mindennap hajat. vegyél menő cuccokat. barátkozz az alattad/feletted járó osztályokból emberekkel.

o.társaiddal csak órán legyél, szünetben inkább lógj a folyosón, v. a könyvtárban.

én ezt csináltam, és feltűntem más osztályokból embereknek és összehaverkodtunk.

én mondjuk azért voltam így, m fiúosztályom volt. a fiúkkal jóban voltam, de csak 4 csíra lány volt, akik utáltak.

évfolyamtársak lettek a b.nőim.

Erre van egy nagyon jó megoldás: Küzdősport.

Hogy miért?

Mert erősíti a küzdőszellemet, az önfegyelmet, ad egy egészséges önbizalmat, kitartó leszel, céltudatos és akaraterős.

Na meg persze mellette mozgás is (ha netán dagi vagy, akkor akár le is fogyhatsz), és önvédelemre is jó.

Mivel lány vagy, ezért a judo-t (cselgáncsot) vagy taekwondo-t ajánlom.

Ja, bocsi valamit kihagytam....előző válaszoló vagyok.

A küzdősport arra is jó, hogy levezesd a feszültséget (sokkal jobb levezetni a feszültséget egy küzdősport edzésen, mint ha mondjuk például otthon idegességedben tányérokat és poharakat dobálnál a falnak.).

Ja, és ha netán megfogadod a tanácsomat, hogy eljársz küzdősporta, akkor nem muszáj azt versenyszerűen űznöd, elég ha csak eljársz edzeni.

Úgy gondolom elsősorban az önértékeléseden kéne változtatnod. Eltudd magad fogadni olyannak amilyen vagy, és ne másoknak akarj megfelelni.

Sokféle tényező szerepet játszik abban, hogy valakivel nem szeretnek barátkozni: 1. Itt különösen kiemelném, hogy a mai ifjúság elsősorban a média hatására megpróbál bálványozni, utánozni a kor szellemének tűnő viselkedést, kultúrát. Ennek hatására olyan elvárásoknak próbál megfelelni amit ha nem követsz vakon, akkor Te leszel a kakukk tojás.

2. Nagyon sok múlik személyiségen is. Abban, hogy hogy fog formálódni nagyon egyedi. Ez alatt értem vannak bizonyos szokások , beidegződések amit a szűkebb családi életünk során szocializációnk alatt merítünk,tapasztalunk és vannak öröklött tulajdonságok amin változtatni nem tudunk. Viszont a személyiség kb 30éves korunkig formálódik.

Saját példám a tiédhez nagyon hasonló, bár 30 évvel ezelőtt még nem voltak ilyen társadalmi elvárások, trendinek való megfelelés mint manapság. Én egy kórósan sovány leányzó voltam akit állandóan a súlyom miatt piszkáltak, velem sem szerettek barátkozni. Legalább is én úgy éreztem. Bár ha jól bele gondolok erről én is tehettem. Egyrészt mert ha a személyiség úgy érzi, hogy megsérült akkor igyekszik bűnbakot képezni, hogy visszaállítsa az egyensúlyát és ilyenkor olyan könnyű másokat hibáztatni az elcseszett életünkért ahelyett, hogy legyőzzük a sértettség érzését és felül kerekedjünk rajta. Másrészt valószínűleg a személyiségemmel is probléma lehetett vagy a mai napig fennáll, mert a napig nem tudtam igaz barátokra szert tenni. Ami akkoriban rendkívül zavart. sokat sírtam emiatt. Sokszor éreztem azt az érzést is amikor úgynevezett barátnőkkel lógtam, hogy a velük eltöltött idő alatt hirtelen szabályos fáradság érzése tört rám(elfogy az összes szó, egyedüllétre vágytam...) Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy nem tudtam viszonozni a közeledésüket, a barátság kialakítása nehézségbe ütközött és úgy láttam, hogy ők a hibásak ebben mert nem szeretnek. Mára viszont tudom benne volt a hiba. Felnőttként sikerült elfogadnom, magamat olyannak, amilyen vagyok. Már nem keresek barátokat... Lett férjem, gyermekeim vannak... Soha nem unatkozom,imádom a családomat bár a mai napig szeretem az egyedüllétet, akár órákat is eltöltök saját maga társaságában, nincs szükségem baráti társaságra annak ellenére, hogy nem vagyok egy begubózott ember. Igen is képes vagyok a pozitív emberi kapcsolatok kialakítására is.

Éppen a mi nap kérdeztem meg a férjemtől,hogy őt nem zavarja az, hogy mi nem járunk el baráti összejövetelekre.. inkább a családdal vagyunk... és felajánlottam neki azt, mint korábban is, hogy engem nem zavarna ha eljárna a barátaival beszélgetni, sörözgetni.Erre ő azt felelte: hogy neki erre nincs igénye. Erre én megnyugodtam mert végig azt éreztem, hogy miattam nincs baráti társaságunk. Kiderült, hogy ő sem az a típus.

Lehet hogy te egészen más vagy... nem tudhatjuk mi játszik szerepet abban, hogy úgy érzed kerülnek a barátok... Jól teszed , ha nem alázkodsz meg előttük.

Kérlek próbáld elfogadni magadat olyannak amilyen vagy. Ne mások elvárásainak próbálj megfelelni.

Nem csak iskolában lehet barátokat találni...

Később minden változhat..

Szükséged van egyáltalán barátokra? Mert akik megalázzák a másikat azok nem barátok... A barát el tudni téged fogadni, és önmagadért fog szeretni.

Egyszer te is feleség leszel, gyermekeid lesznek és ők szeretni fognak. És nem utolsó sorban gondolj arra, hogy van egy szerető családod. Légy Anyukádhoz mindig őszinte, ha problémád van próbáld meg vele megbeszélni. Végezetül:

"Kívánj a szónak nyílt utat, a dalnak tiszta hangokat.

Kívánd hogy mindig úgy szeressenek, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek."