Átélted már a költözést (bővebben lent)?

Én 400km-re költöztem az otthonomtól. :) Kicsit nehéz volt az első pár hét, de hamar megszoktam itt. Na meg nálam nagy volt a váltás, a távolság miatt is, és azért is, mert pici faluból jöttem nagyvárosba. De mindenképpen jó volt a költözés, környezetváltozás.

Mi 20 km-vel költöztünk arrébb panelból családi házba. Az amikor kiléptünk a lakásból és bezártuk magunk mögött az ajtót az egy nagyon nehéz pillanat volt mindenki számára. Én abban a lakásban nőttem fel, szüleim ott kezdték a közös életüket. Kb fél év, egy év telt el, mire igazán otthonomnak kezdtem érezni az új családi házunkat. Azóta eltelt 10 év, még mindig visszahúz egy kicsit a szívem, de semmiképpen nem fordítanám vissza a dolgokat. Jobb családi házban élni, olyan lehetőségeket ad, ami mondjuk egy panel lakásban kényelmetlen lenne (kutyák). Mindenkinek sokkal nagyobb helye van, privát szférája, meg lehet szokni! :)

Költöztem már vidékről Budapestre, Budapestről Londonba, aztán onnan itt kint vidékre, majd vissza. Vicces, de a magyarországi költözés volt a legborzalmasabb, mert rengeteg lomunk volt, kertes házból mentünk családiba, hetekig csak válogattunk meg adtunk/ajándékoztunk el mindent, amit nem tudtunk vinni. Ide ki egy bőrönddel jöttem, amikor páromhoz költöztem vidékre, akkor se volt sokkal több mindenem és autója is volt, aztán vissza már nehezebb volt, mert nekünk kellett hozni a bútorokat meg mindent. Lelkileg az első kettő volt nehéz, mert először a barátaimat hagytam magam mögött úgymond, másodszor meg mindent, de egyik sem viselt meg komolyan, bár az első hetek, amikor nem volt kikkel és hová menni kikapcsolódni, nem láthattam őket, amikor eszembe jutott, azok rosszak voltak.

*kertesből társasba, hoppá.

Én otthonról albérletbe (két utca), albérletből Angliába (2000 km), Angliában öt házban laktunk, majd haza (teherautóval).