Egyedül érzem magam nincsen társaságom, unalmasnak érzem az életem! Érez még így valaki?

Tanácsolni nem tudok semmit... én is nagyon sokszor érzem magamat egyedül. Tegnap végső elkeseredésemben már sírtam is egy kört. Nincsenek igaz barátaim, vagy aki van, az is 1500 km-re. Haverok szerte-szana az országban, vagy határon túl. Iszonyatosan rosszul érzem olykor magamat. Ami nekem segít, az a sport. Kicsit mintha boldogsághormonokat termelne. Tegnap pl megelégeltem a sírást és úgy ahogy voltam, kibőgött vörös szemekkel elmentem este 10-kor futni. Az első 3 percben még potyogtak a könnyeim, de utána elmúlt... Oké, nem lettem boldogabb, de legalább semleges hangulatom lett, az is jobb mint ami a depizés! :)

Pár naponta úszni is eljárok, elvagyok a gondolataimmal, megbeszélem Istennel, hogy még is mi a frászért az a célja velem, hogy belehaljak a magányba, stb. Szépen lassan csak rájövök mi a megoldás :)

Sokan érzünk még így, itt a GYK oldalon is vagyunk egy páran próbáljuk túlélni a napokat várjuk hogy majd egyszer jobbra forduljon az életünk.

nézd csak meg itt a hozzászólásokat, lehet utána a saját helyzetedet is kicsit derűsebben látod

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-ker..