Működhet jól egy "mélyen vallásos" férfi és egy hívő, de egyáltalán nem vallásos nő között párkapcsolat?

Szia!

Mi így házasodtunk össze. Ha minden egyéb rendben van köztetek, akkor ez nem hiszem, hogy akadály. Imádkozzatok érte. Mi is összecsiszolódtunk.

manju

Hát, így első hallásra azt mondanám akkor működhet is. De ha magamból indulok ki, akkor magamnak be kell látnom, hogy nem biztos. (kérlek titeket, hogy ne pontozzatok le ezért a kommentárért, azért írom, mert én így gondolkodom, és ebből kifolyólag ez a meggyőződésem.) Én is vallásos vagyok (L/18), igaz nem katolikus, hanem református, de nekem is nagyon fontos helyet foglal el Isten és minden, ami "vele jár"... őszintén szólva a legfontosabb helyet. És ettől függetlenül vannak nem vallásos barátaim is, akiket nagyon szeretek, de ha elképzelem a jövőmet, elképzelem a férjemet, akkor őszintén szólva nálam "nem fér bele", hogy a társam ne higgyen ugyanabban, amiben én. Nem azért, mert lenézem a nem vallásosokat, vagy bármi bajom van velük, csak mert az életemnek ezen legfontosabb részét nem tudnám csupán egyedül, a társam nélkül megélni.

Így tehát a kérdésedre a válaszom: ha a te szemszögedből nézzük szerintem működne, a férjednek/barátodnak viszont sokkal nehezebb a helyzete. Én azért sok jót kívánok nektek! :)

A kapcsolatotok működhet,ha toleráljátok egymás véleményét.

De ha lesz gyereketek,akkor te hogyan viselnéd,ha a párod vinné a templomba a gyereket?

Mit mondasz a gyereknek,te miért nem mégy velük?

A kettős nevelés nagyon nem jó.

már az is szerencsés hogy mindketten katolikusok vagytok

működhet, ha mindketten valóban őszintén meg tudjátok ezt beszélni egymással és el tudjátok fogadni a különbözőséget.

ebből az látszik hogy téged zavarna valamennyire.

másrészt abba is bele kell gondolni hogy később változhat mindkettőtök. ráadásul ilyen alapon nem lehet majd a gyerektől elvárni hogy tegye vagy ne, ha ti sem egyeztek meg benne. akkor neki bele kellene törődnie abba is, hogy a gyerekei is választhatják azt amit te.

meg aztán az is vallás, amiben te hiszel, csak nem bejegyzett egyházi nézőpont.

tehát szerintem a kérdés így hangzik"Működhet jól egy vallási közösségbe járó férfi és egy vallási közösségbe nem járó nő között párkapcsolat?

Az én szüleim ilyen házasságban éltek. Én gyakorló katolikus vagyok, a férjem nem hívő. A gyerekeinket vallásosan neveltük. a mindennapokat érintő értékrend elfogadása a férjemnek semmi nehézséget nem jelentett. Az első komoly konfliktus, ami hitbéli dologgal függött össze az volt, mikor a harmadik terhességemnél le akartam mondani a felajánlott amniocentézisről, mivel számomra elfogadhatatlan lett volna a terhességmegszakítás, a férjem viszont nem akart volna vállalni egy tudottan beteg gyermeket.

Úgyhogy beszélgessetek el az élet "nagy kérdéseiről" is. A katolikusság nem merül ki a vasárnapi szentmisében meg a gyerekek hittanra járatásában, hanem az egész életet áthatja. Kívülről talán csak egy sajátos hozzáállásnak látszik, hogy ez miből fakad, azt sokan megtartják maguknak. De nincs-e igény a párodnak például közös imádkozásra? Sok keresztény házaspár ezzel zárja a napot, Isten elé viszik a gondjaikat, örömeiket, később együtt imádkoznak a gyerekeikkel. Lelkigyakorlatra mennek együtt, közösségek is léteznek házasok számára. Fontosak ezek a párodnak? És te kész vagy bennük részt venni?

Valószínűleg az jelentené a legkisebb problémát, hogy a formális egyházzal szemben komoly fenntartásaid vannak.