Hagyjam magam továbbra is kihasználni, vagy mit csináljak szegénnyel szerintetek?

Van egy barátnőm.Egy időben a legjobb volt,és én mindent megtettem érte ha bajban volt (sokszor volt bajban) mindig segítettem neki,és mindent odadobtam érte,azért hogy neki jó legyen.Aztán néhány hónapja megoldódott az egyik (a fő) problémája,megint jöhetett oda ahova akkor csak 4 év emlékeiben juthatott el,vagy az én beszámolóimból.A lánynak megvan szinte mindene,csak szülei nincsenek.Vagyis vannak,de nem törődnek vele ahogy kéne és szinte egész nap egyedül van otthon magába roskadva.Vagy a barátaival,de mi nem lehetünk az anyja/apja,és az igaziak sem tudnának szerintem mit tenni már,14 éves a lány,elkéstek,már nem engedné magához közel őket,én is nehezen jutottam el oda,hogy megtudjam amit tudok.Szóval mikor megoldódott a problémája engem "Félredobott" és megint a régi barátaival lett nagyon jóba olyanokkal akiket előtte utált,vagy akikkel csak nem nagyon tartotta a kapcsolatot.És mások előtt,főleg azok előtt akik fontosak nekem,folyton leégetett,cikizett és tőlem kérdezték hogy biztos a barátom?,mert nem úgy néz ki...pedig egymás közt,vagy ha baj volt még mindig normális volt,bár közel nem úgy viszonyult hozzám,ahogy előtte.Azt hittem nem veszi észre,sokszor vesztem össze vele ez miatt is,és akkor azt hajtotta "legyek megint én a sz*r" és hogy "mindig engem bántanak" és folytonos berögzése volt hogy senki nem szereti,nem törődik vele,pedig szinte minden ember aki csak ismeri...na ma kiderült,hogy nem csak úgy jön le a dolog,mert direkt csinálja,és utál engem.És van egy másik barátnője aki régebben volt a legjobb,és aki most is a legjobb,és rá mindenen megsértődik (rám is) és ma beszélgettünk,és ez ma derült ki.Nyáron is hetente legalább 2szer találkozok vele ezentúl,mert ugyan oda járunk,de az a baj,hogy annyira sajnálom...amikor naponta órákat sír át,és szinte csak én vagyok mellette (bár mostanában nem igazán olyan mint régen) és nem merem "magára hagyni" és annyira fáj hogy ezt csinálja velem de nem tudom mit csináljak,mert tovább nem akarom tűrni,és bár megérti mi a bajom nem foglalkozok vele,nem érdekli.Azt hiszem szüksége van rám mert vannak dolgok amiket csak én tudok,és muszáj...de ha utál...?

mit csináljak szerintetek?

13/L