Mit tegyek, ha nem szeretem a munkám?
Jelenleg kasszásként dolgozom egy hipermarketben, mert diploma ide vagy oda, egyelőre nem sikerült másik állást találnom és ugye az ember nem nagyon válogathat, ha enni akar.
Csakhogy egyre nehezebben bírom ezt a melót.Eleinte nagyon szerettem, mert élveztem, hogy emberekkel találkozom és nem olyan unalmas, amilyennek hangzik, a sok pakolást is meg lehet szokni - de egyszerűen túl stresszes.
Az ember egész nap aggódik, nehogy hiánya legyen a nap végén (mert érdekes módon mindenkinél vannak ilyenek, hiába a gépi számolás), nehogy lecsesszék valamiért, mert a főnökök öntelt bunkók, akik már amúgy is ki vannak idegileg és mindenért veszekednek, ráadásul nincs olyan nap, hogy ne találkoznék egy-egy hülye vevővel, akinek nem lehet megmagyarázni, hogy nincs igaza és egyfolytában tűrni kell, ha szétrobbanok, akkor is.
Számomra ez lassan agyölő munkává válik, mert azt is tudom, hogy nincsenek meg a képességeim a pénztáros munkához. Túl szétszórt vagyok, kicsit feledékeny és érzékeny, ezért többet aggódok az átlagnál. De már itthon is bélyeget nyom az életemre a stressz, mert hiába szabadulok, ott marad a kényelmetlen érzés, hogy másnap megint menni kell...
Szóval ez a legnagyobb problémám: hogy nem tudok megszabadulni az aggodalmaktól és a kedvetlenségtől, ha a munkámra gondolok. Persze mellett folyamatosan keresem a lehetőségeket, de így 4 és fél hónap után már kész vagyok néha és nem tudom elengedni magam még szabadidőmben sem.
Ti mit tesztek ilyenkor? Hogyan vonatkoztattok el a munkátoktól, ha van egy kis időtök mással foglalkozni?
Nagyon hasonlónak hangzol hozzám :D Kábé én is így voltam mielőtt normális helyet sikerült találnom. Esetleg azt tudom ajánlani, hogy amíg még az aljamunkák között mozogsz, keress olyan helyeket ahol éppen emberhiány van. Mindegy hogy milyen a gazdaság, bizonyos telephelyeken gyakran kevesebb az ember mint másutt. Ilyen típusú munkánál mint a hipermarketes úgy veszik hogy ha te elmész lesz másik, de ahol ez nem ilyen adott ott kénytelenek egy kicsit emberszámba venni.
Sajnos tényleges megoldást nem tudok, csak a folyamatos álláskeresést. Ha már arra sem lenne erőd, akkor lehet hogy jobb lenne otthagynod mielőtt lepusztít téged. Tudom, hogy vannak akik képesek ilyesmit egész életükben is csinálni, tisztelem is a tűrőképességüket, de azt is tudom hogy én elvállalok inkább bármilyen keveset fizető munkát ami mellett nem teszem tönkre magam, mint a napi gyomorgörcsöt ami mellett még dolgozni sem tudok rendesen. Remélem találsz te is még más lehetőségeket, ahogyan a dolgaidat meg tudod oldani. :I
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!