Hogy tetszik? Nem túl nyálas? Meghatódós napom van, rám ez nem jellemző, de elküldtem a barátaimnak.

Kedves Barátom!

Először is: szia - ez az a szó amit már sokszor mondtam.

Másodszor is: örülök hogy a Barátom vagy. Ezt nem biztos hogy olyan sokszor mondtam, de hidd el, minden szia mellé odagondoltam.

Köszönöm hogy ennyi éven át kapcsolatban voltunk, s ha ez néha meg-megszakadt is, azért remélem, hogy tudod: ha nem is voltam veled, melletted voltam.

Lehet hogy elválnak útjaink, ezt nem lehet előre tudni. Hiába minden fogadalom: A sors lehet hogy a világ más-más tájaira sodor. De azért néha gondolj rám...én gondolni fogok.

Írásban valahogy mindig őszintébb...nem is őszintébb, inkább nyíltabb vagyok mint szóban. Könnyebb így elmondani, mit érzek. Szeretetet érzek, és hálát, amiért te is adtál nekem.

Jól nézz körül, a családod, barátaid és ismerőseid között. Szeresd őket nagyon, mert megérdemlik, főleg amikor összevesztetek. Tudj megbocsájtani, és tudj sírni ha kell. Ne ítélj el senkit. Ez a legfontosabb. Az emberek teszik széppé ezt a világot.

Hiába a sok vicc, piszkálódás, azért mi tudjuk, hogy számíthatunk egymásra. A bajból kihúzzuk a másikat, és ha vannak is néha mélypontok, megbocsájtani tudunk.

Mielőtt végleg csöpögőssé válna az üzenet, abbahagyom az írást. De azt még el kell mondanom, hogy még találkozni fogunk (ez szinte biztos). Nem menekülsz tőlem. De tudom, hogy nem is tennéd.

Ezt a levelet nem teheted el emlékbe, hogy az unokádnak mutogasd. De ha egyszer lesz rá alkalom (ki tudja), talán leírom kézzel is. Mert a kézírás is egy olyan dolog ami meghatároz minket. A másik a barátság.