Milyen nagy belső változást éltél meg az elmúlt egy évben?

Én is egy éve érettségiztem de nem jelentekztem felsőoktatási intézménybe. A volt iskolámban maradtam egy felsőfokú OKJ-s képzésen, de annyira nem tetszett hogy már az elejétől kezdve hogy tudtam, nem fogom befejezni,csak azért maradtam hogy a család kapjon némi támogatást, mert így érvényesek maradtak a nagycsaládosokra vonatkozó kedvezmények.

Már a középiskolában sem voltak barátaim szóvan nem ért villámcsapásként hogy senki nem szimpatizált velem. Bejártam az órákra, kávéztam, néztem ki a fejemből, aztán hazamentem és itthon elmókoltam házimunkáva, nettel, ilyesmivel. Ma kéthete hogy utoljára bent voltam az suliban. Úgy döntttem nem megyek vissza többet, szóval most képzetlen munkanélküli vagyok és nem látom a nagy lehetőségeket sehol. Ma találkoztam a postán egy volt általános iskolai osztálytásammal aki szóvátette hogy nem lehet rólam tudni semmit. Már 5 éve nem is beszéltem egyik volt osztálytársammal sem és 1 éve hogy a középiskolaiakkal.(ez nem túl magyaros de azért érthető)

Párkapcsolatom sincs és soha nem is volt amit néha-néha szóvá tesznek a közeli családtagok aztán rájönnek hogy ez nyilván rosszul esik nekem és akkor egy kis ideig nem pedzegetik. Nagyjából ennyi. Azthsizem innen már csak felfele vezet az út, bár ki tudja. Valami biztos történik majd, ha nem is most de néhány év múlva.

Én nem ösztönzöm magamat semmire. Aminek meg kell történnie az úgyis megtörténik. A környezetem meg szintén nincs rám nagy hatással. A szüleim azt mondják hogy már felnőtt vagyok, az én dolgom hogy most mihez kezdek, ők nem is tudnak mivel támogatni, másokkal meg nem beszélek.

20F

Szegény kérdező lelkes felvetésére látom eddig csak olyan válaszok érkeztek, akiknek rosszul áll a szénájuk.

Jó volt a kérdező történetét olvasni, szerintem nagyon jó irányba változtál. Érettségi után én is hasonló irányba változtam.

Ugyanakkor kár szépíteni rajta, ez nagyrészt a környezeted (illetve a környezeted változásának) jótékony hatásának köszönhető. Társadalmi környezetünk alapvetően befolyásolja személyiségünk fejlődését. A sikerek motiválnak bennünket, kitartóbbá tesznek.

Noha a baráti körödről és a családodról nem írtál részleteket, feltételezem, hogy biztos háttérrel rendelkezel e téren. Barátaiddal konstruktív rivalizálás zajlik köztetek, amely nem megy a barátság kárára. Inkább egymás kölcsönös ösztönzése ez, mint könyörtelen versengés. Családod biztosan támogat, legalábbis nem azt hallod tőlük, amit a második válaszoló: "húszéves lettél, innentől mi nem tudunk neked segíteni". A második válaszolónak (akinek sajnos ellenkező irányban alakulnak a dolgai, mint neked) barátai sincsenek, akikkel egymást inspirálva juthatnának előre.

Amit eddig elértem, én azt főleg a családomnak köszönöm, akik mindig támogattak és olykor noszogattak, és barátaimnak, akik mellett senkiházinak érezném magam, ha kihullanék az egyetemről.

Az egyéni (biológiai) adottságok szerintem másodlagos szerepet játszanak.