Hogyan lehet eltűrni a mindennapos megalázást? Akivel ezt teszik és kénytelen elviselni, hogyan tűri? Mi ad erőt hozzá?

Au pair vagyok, azért jöttem ki külföldre, hogy gyerekekkel foglalkozzak, tanár szeretnék lenni és kellene tapasztalat. Sajnos rossz családot fogtam ki, gyakorlatilag rabszolgának alkalmaznak, házimunkát kell végeznem egész nap. Főznöm kell a családra, takarítani, stb. Persze vannak itt gyerekek is, de azokhoz nem sok közöm van, csak annyi, hogy utánuk kell takarítanom, mert soha semmit nem raknak helyre meguk után. Ha valamit nem csinálok meg elég jól, pl. ha véletlenül a másik polcra teszem a kaját a hűtőben, nem oda, ahol ők tartják, kapom a leoltást, hogy hogy lehetek ilyen béna, a gyerekek előtt ráadásul. Ki vannak akadva, hogy reggel 7-től 8-ig egy órát netezek minden nap, hogy ez milyen sok, meg miért nem bírok meglenni net nélkül (beszélnem kell a családommal, az otthoniakkal, és tanulnom kell a nyelvet, ehhez kell a net). Rendszeresen bejárkálnak a szobámba kopogás nélkül, egyszer megkértem, hogy legyenek szívesek legalább kopogni, erre megkaptam, hogy ez az ő házuk, azt csinálnak, amit akarnak. Meg van szabva, mikor mehetek a városba és mikor kell hazamennem, a szabadnapjaimon is. És mindennek a tetejébe naponta azt kell hallgatnom, ahogy a két gyerek ordítozik egymással és bunkózzák a másikat, az anyjuk meg sose szól rájuk. Nem tudom, meddig kell még ezt elviselnem, keresek másik családot, de eddig senki se jelzett vissza. A megállapodásunk júnusig szól, de nem tudom, addig kibírom-e. Félek, hogy előbb utóbb elszakad a cérna és valamit odamondok nekik, ezért szeretnék kicsit türelmesebb lenni és valahogy elviselni ezt, mert ha visszaszólok, félek, hogy kidobnak és nincs hová mennem. Hogyan lehet tűrni?