Mit szóltok Csernus Imre - Férfi cimű könyvéhez?

Teljesen egyetértek. Nekem mondjuk nem a trágárságaival van a bajom, hanem amikor istennek képzeli magát.

A Nő teljesen korrekt volt, rengeteg igazság volt benne, emellett még élvezetes is volt olvasni. De a Férfi? Hát... inkább ne írta volna meg. Ami nagy igazság volt, azt már leírta a Nőben. A Férfi inkább már csak arra volt jó, hogy magát fényezze, az illusztrációk meg... hát elég gusztustalanok. Kedvec részem meg az, amikor leírja, hogy szerinte a rákbeteg haverja azért nem gyógyult meg, mert nem rendezte a párkapcsolatát. Csernus doki, inne üzenek: A RÁK NEM VÁLOGAT! De persze ő megmondta, hogy nem fog meggyógyulni a hapi, és meg is halt, úgyhogy megint neki lett igaza. Tudod, mi a véleményem? Hogy valamiért megsértődhetett a szerencsétlen emberre, hogy ezt így leírta. Ez egy jó bosszú volt részéről.

Sokat fejteget a betegségekről, hogy szerinte mi miért alakult ki. Szakmai ártalom, mindenben a pszichológiát látja. Ha valaki beteg, az azért beteg, mert gyáva nyúl/puhap*cs/érezlmi k*rva/anyuka pici fia stb. Hát persze. Logikus.

Egyébként én még ennek ellenére is bírom, bár nem hiszem, hogy mint személyt, elviselném. Kétszer voltam előadásán. Először fantasztikusan jó volt, tényleg érdekes dolgokat mondott, és akkor még nem is istenítette magát, meglepőe keveset beszélt saját magáról.

Aztán pár év múlva volt hozzá szerencsém (?), hogy megint meghallgassam, a sulinkba jött órát tartani. Számomra az volt a ciki, hogy mindenkinek büszkélkedtem, hogy én már láttam őt, és mennyire jó volt, na majd meglátják. Az előadás pedig minősíthetetlen volt. Komolyan mondom, egy világ dőlt össze bennem. Nem tudom, hogy Csernus doki tinédzser ellenes, vagy csak szimplán ilyen bunkó, de abból állt az egész, hogy kihívott embereket, és megpróbálta őket porig alázni. Ez persze nem ment neki, mert látatlanban nem lehet ítélkezni (a legjobb pszichológus sem tudja megmondani első látásra, hogy ki az idegbeteg!). Kihívott pár embert, beszéltette kicsit őket, aztán kiforgatta a szavaikat, és elmondta róluk, mekkora sz*rok. Tök gáz volt, mert olyan dolgokat mondott, amik egyértelműe nem voltak igazak, ha mondjuk valaki ismerte a kihívott személyt. Egyébként is rendkívül összefüggéstelenül beszélt, nem is értettük, mit akar, egyszerre akart mindent elmondani. Pedig egy ilyen előadást ekkora tapasztalattal nem nehéz megtartani. Neki mégis sikerült elb*sznia, mert elbízta magát, és felkészületlenül jött. Ráadásul az utolsó fiúnál emberére akadt, mert az meg nem hagyta magát. Tiszta kínos volt, Csernus meg nem vette észre, hogy nem a gyereken, hanem rajta nevet mindenki... Szabályosan körberöhögték. Hülyét csinált saját magából.

Ettől függetlenül én még el fogom egyszer olvasni a Felnőtt húslevest, mert a könyvei általában jók. Általában.