Mit lehet tenni egy ilyen emberrel? Hogy kell hozzá viszonyulni?

Teremts olyan légkört, amelyben szívesen van. Próbáld megérteni, mindent mondj ki, ami fontos, ne szűrd a gondolataid. A kritikát kövesse javaslat is.("Úgy látom sokszor, azért, mert másokat apróságok miatt bántasz, egyre kevésbé keresik a társaságod. Szeretném, ha megbeszélnénk, ha úgy érzed, valami bánt, és ha szeretnéd, én is mesélek a dolgaimról, amik fontosak számomra.")

Olyan közeg kell, amiben úgy érzi, elfogadják, és szeretik. ("Tudom, hogy sosem mondtam még, de mindigis tetszett, ahogyan öltöztél. Ez a farmer, ami rajtad van, nagyon szép.")

Mesélj neki magadról. Mutasd meg magad, engedd közel. Ez persze nagyon személyes dolog. Az én számból így hangozna: "Elhiszem, hogy nehéz lehet neked. Talán sokszor úgy hiszed, nem fogadnak el, vagy nem felelsz meg az elvárásoknak. Én is átéltem hasonlót annak idején. Meleg vagyok. Gyakran bántottak ezért, és sokáig úgy gondoltam, ez az én saját, mély titkom, amit senkivel sem tudok megosztani. Most, hogy a legjobb barátaim tudják, önként veszik vállukra a problémáim. Azóta boldog vagyok, és szeretem magam."

Így lehet bizalmat építeni, és olyan kapcsolatokat, ami a világot jelenti.

Férfiú, 19

Pszichológus az szakember, és ha neki sem megy... hmm

Az a baj az ilyen emberekkel, ha valaki nem akar változni, azt külső nyomásra nem fogja megtenni -belülről kell önmagától, belső igényre, belső szükségletre- de ha ezt nem látja be, nem fogadja el senkitől, vajmi kevés remény van felőle.

Kövezzetek meg, de én az ilyet mindig vérig sértem. Igyekszem úgy, hogy más ne hallja, de ha nagyon provokál akkor odaszúrok keményen és még meg is taposom. Csak az igazságot fogja hallani, de azt köntös nélkül. Nagyon mély lelkiismeret furdalást szoktam előidézni, ami aztán sokáig emészti majd őt és legközelebb kétszer is meggondolja, hogy olyat tegyen, ami ismét ilyen mélyen érintheti őt. Ez elég drasztikus módszer, de én sosem a "kinyalom a seggét" pártfogója voltam. Én igen is a drasztikus módszerek híve vagyok, mert az embert az a módszer ösztökéli a legeslegjobban!

Persze csak azzal vagyok ilyen akit tényleg ismerek és érdekel a sorsa. Ha egy idegen vagy csak egy alig ismerős szól be az elmegy a fülem mellett. Viszont egy barát vagy egyéb közeli... teljesen más tészta.

Szólj be neki. Mondd el a véleményedet.

Nem a külsejével kapcsolatban, hiszen nem azzal van bajod.

Hanem a viselkedésével kapcsolatban.

Hogy lehet megsértődve az egész világra, amiért az anyatermészet nem azt osztotta neki, amit ő szeretett volna, de attól még semmi nem fog megváltozni.

És hogy levezetheti ugyan a dühét a többi emberen, de ezzel csak azt éri el, hogy nem csak rossz külsejűnek, hanem rossz természetűnek is fogják tartani. Pedig a dühöt tök jól le lehet vezetni egyéb módszerekkel is (sport), sőt, ha valaki veszi a bátorságot, hogy végiggondoloja becsületesen és őszintén a helyzetét, akkor még ki is lehet iktatni. Mert hát tény, hogy az ő esetében az ő külsejéről _senik_ nem tehet; ezért aztán haragudni sincs értelme senkire - sokkal értelmesebb dolog megnézni, hogy mi az, amin lehet változtatni, és aztán szépen sorban nekilátni.

Persze el lehet tölteni egy egész életet is a duzzogással (mert ez, amit leírtál, duzzogás extrém mértékben felnagyítva), csak kérdés, hogy jól jár-e vele az illető. Szerintem szar érzés duzzogni, de ő tudja.

Nnna, én ezeket közölném vele, valamint azt, hogy szívesen segítek neki, meghallgatom, számíthat rám satöbbi, de _ettől függetlenül_ a beszólásait nem vagyok hajlandó magamra venni: egyszerűen a duzzogása jelének fogom tekinteni, még akkor is, ha egyébként történetesen igaz, amit a fejemhez vág éppen. Mellesleg megjegyezném, hogy valószínűleg a többiek is annak tekintik, csak nem mondják.

Ennyi, ami hirtelen eszembe jutott... hogy leállna-e tőle, azt nem tudom, de hogy én jobban érezném magam, ha tisztáztam a helyzetet, az valószínű.