MI volt a kedvenc jatekotok?

Ezek mind semmik voltak a Moszkvában vett fém építőjátékhoz képest. Volt nekem 3 egyforma készlet, gyakorlatilag mindent lehetett építeni belőle: daru, targonca, busz (rendes, csuklós ajtóval), mozdony, akármi. Aztán hozzá lett ömlesztve egy német is, amiben volt motor, meg egy csomó fogaskerék. Plusz ehhez két elektronikus készlet is. Tranzisztor volt benne! Dióda, meg tekercs. Nem vicc! Meg csengőreduktor. Kis rádiót és csipogót simán lehetett csinálni vele.

A vicc az, hogy később a háztartásban is lehetett használni ezeket kisebb dolgok megjavításához.

Ma már nincs ilyen, csak egy-két hasonló, de azok túl vannak dizájnolva. Ezekhez volt 60-70 oldalas könyvecske is, ahol mindenfélét leírás.

Lányoknak persze ez nem jó játék. :)

Ez tévedés, a lányok is érdeklődhetnek a kirakós-szerelős játékok iránt, - ha adnak nekik. :S Nekem voltak a lányos játkékok mellett ilyenek is - ha matchboxot kértem, Anyukám vett, nem akart nemi sztereotípiákra nevelni, hogy "jaj, egy kislánynak csak a baba meg a főzőcske való." (És ez nem okozott semmiféle személyiségtorzulást :D )

De minden közül legjobban én azt szerettem, ha ketten vagy többen "szerepjátékoztunk" azaz történeteket találtunk ki és azt eljátszottuk.

28/n

Naaaagyon jóóóóóóóóóó kérdés!

Húúú, rengeteg kedvenc játékunk volt.

1. A klasszikus bujócskázás

2. A fogócska és ennek speciális változatai: a.)az árokfogó (mikor a fogó egy kisebb árokban van, a többiek meg egy adott szakaszon belül ugrálnak át az árkon és őket kell elkapni. akit elkaptak az marad az árokban fogónak), b.) a színesfogó (amikor körbeálltunk, összetettük a cipőink hegyét, majd a fogó feldobott egy labdát és kiabált egy színt -mindenkinek volt egy választott színe .

A labda feldobásával egyidőben szanaszét szaladtunk. Aki a saját színét hallotta, az villámgyorsan visszafordult (ha már elkezdett szaladni) és igyekezett gyorsan elkapni a feldobott labdát. Amikor elkapta akkor nagyot kiáltott, hogy ÁLLJ! Ilyenkor mindenkinek meg kellett állni, ott ahol éppen volt (ameddig el tudott szaladni). A labdát elkapó kiválaszthatta bármelyik játékost, akit el kellett találnia a labdával. Segítségül (mert néha jó messzire tudtunk szaladni) 3-at ugorhatot a kiválasztott felé, labdával a kezében a dobás előtt. Ha eltalálta, akkor az eltalált dobta fel a labdát, ha nem, akkor a dobó játékos.

3.) Kidobós (azt hiszem ezt nem kell bemutatni, most is játszák az iskolákban tornaórán)

4.) Ugrósuli (ezt is ismeri mindenki)

5.) Sárkányeregetés (Jó nagy 8 szögletű sárkányokat csináltunk és gyakran 8-10 tekercs spárgát is összekötöttünk és mindet feleresztettük. Azután küldtük fel a "sürgönyöket" is(ezek papírkarikák voltak rajzlapból és lyuk volt a közepén és szépen végiglibegtek a zsinóron, egészen a sárkányig)

6.) Cserebogár és lepke fogás seprűvel :-)

7.) Snóblizás

8.) Diafilm vetítés (Nagy pokrócokkal, takarókkal besötétítettünk és néztük a jobbnál jobb meséket. Megvolt neki a maga varázsa.)

9.) Nagyon sokat bicajoztunk, sokszor szinte reggeltől estig. (volt is étvágyunk utána!)

10.) sokat játszottunk "Amerikából jöttem, mesterségem címere X.Y." (ki kellett találni az első és az utolsó betűből, hogy milyen foglalkozásra gondoltunk)

11.) Sokat amőbáztunk; kockáztunk (bekerítős játék négyzethálós füzet lapon); Ország-Város-Fiú-Lány-Tárgy-Növény-Álat - oztunk; kártyáztunk és társasjátékoztunk (Gazdálkodj okosan; Ki nevet a végén; stb.).

12.) Tücsköt és földben lakó szongáliai csellőpókokat fogtunk (ez utóbbi némelyike akkora volt, hogy nem fért bele egy gyufásdobozba és ha rosszul kaptuk el a tarkóját, vagy felszaladt a spárgán, akkor nagyot tudott csípni!) )

13.) Sokat fociztunk.

14.) Gyakran kártyáztunk (Eleinte Fekete Péter; Autókvartett, majd később Makaó; 21; Fájer; Slussz meg ilyenek)

15.) Húúú nem jut eszembe annak a játéknak a neve, amikor 10-20 filléreseket dobáltunk a falhoz és akinek a legközelebb került a falhoz a pénze, az csörgethetett először és övé lett az összes "fej" vagy "írás" (amit épp választott csörgetés előtt), majd a második csörizett és így tovább, amíg a pénz el nem fogyott. Azt hiszem Snúrozás a neve a játéknak, de nem vagyok biztos benne.

16.) Buxáztunk sokat (Egy kopott pénztárcát kissé kitömtünk fűvel, hogy ne nézzen ki olyan üresnek, majd damilt kötöttünk rá és elhelyeztük a járda mellett, mintha elvesztette volna valaki. A damilt letakartuk porral, vagy fűvel, hogy ne lehessen látni és elbújtunk a közelben kezünkben a damil másik végével. Onnan nértük, hogy ki hajol le érte és jókat derültünk rajta, mikor az orra elől elrántottuk és meglepődött, vagy épp mérgelődött, de olyan is volt, hogy nagyot esett a biciklivel, ahogyan nyújtózkodott utána :-) Ez most is jó játék lehetne és kamerára felvéve akár a kandi kamerában is elmenne!)

17.) Gomboztunk! (Húúú ez egy nagyon jó játék volt és nem csak édesanyám, de még nagyanyám összegyűjtött gombjai is rámentek. Rengeteg szép gomb volt közöttük. Ezt a játékot úgy játszottuk, hogy csináltunk a járdába (jól letaposott salak volt) egy kb. 6-7 cm átmérőjű kis kör alakú lyukat. A lyuk köré rajzoltunk egy 1 méter sugarú kört, a körtől 1 méter távolságban pedig húztunk egy egyenes vonalat. Tehát az egyenes vonal 2 méter távolságban volt a lyuktól. Ezután sorban odaálltunk a vonalhoz és mindenki megpróbált bedobni egy gombot a lyukba. Akié betalált, vagy a legközelebb volt az lett a kezdő játékos. Ha más is betalált akkor az volt a kezdő a lyukbatalálók közül, akinek a másik gombja közelebb volt a lyukhoz, vagy akinek több gombja talált a lyukba. Ki is lehetett ütni a másikat, hiszen sokszor sikerült úgy lyukba találni, hogy közben az előzőleg lyukba került gombok kiperdültek. A lyukra dobálás mindig sorban történt. Aki úgy állt, hogy kezdőjátékos lehetett (mert pl. az első dobása betalált) az kimaradhatott - ha akart - a dobásból. Az is kimaradhatott akinek nem volt több gombja, vagy csak nem akart rádobni többet, mert megelégedett a második, vagy harmadik hellyel is. Akárhány gombot be lehetett dobni bárkinek, de mindig csak egyesével, sorban. Ha már sak egy játékos akart rádobni és a többiek nem, akkor addig domálhatott, amíg meg nem unta, el nem fogyott a gombja, vagy jobb pozícióba nem került. Ha sikerült jobb pozíciót elérnie és ez valakinek - akit pl. megelőzött - nem tetszett, akkor az illető újból dobhatott és ez addig ismétlődött, amíg meguntuk és kialakult a sorrend. Az eldobott gombot szabad volt bármikor kicserélni! Ugyanis voltak jó "dobógombjaink" és voltak kedvenc "pöcizőgombjaink". H megvolt a sorrend a dobott gombok alapján, akkor a győztes kezdhette az igazi játékot. Először a körön kívül gurult gombokat kellett neki lyukra dobni, onnan, ahol éppen voltak. Azután elősor a lyukhoz közeli gombokat kellet neki az U alakban hajlított mutatóujj középső percével - melyet lazán a földön kellett csúcstatni - bepöckölni a lyukba, majd folytatni az egyre távolabbiakkal. Amikor a megpöckölt gombok közül egy nem talált a lyukba, akkor kimarkolhatta az addig lyukba került gombokat és az az övé lett. A második játékos folytatta a pöckölést az első hibáig és annyi gomb lett az övé, amennyit a hibáig a lyukba tudott juttatni. Majd így tovább, amíg az összes gomb el nem fogyot a pályáról. Volt olyan, hogy telis-tele volt a kör a bedobált gombokkal és 3x is körbement a pöcizés, mire elfogytak a gombok. Rengeteg gomb cserélt itt gazdát. Mint mondtam, a pályára bedobot gombot bármikor kicserélhette a bedobója (tulajdonosa) egy másik - kisebb, értéktelenebb, kevésbé díszes - gombra. Persze, ha az egyszerű gombok már elfogytak, akkor a díszes nagy gomokat is elbukta az ember. Később ezt 10, 20 és 50 filléresekkel is játszottuk.) Nagyon jó időtöltés volt. Még mindig van belőle egy nagy zacskó gombom :-)

18.) Sokmindent gyűjtögettünk és cserélgettünk egymással. Pl.: szalvétát; kártyanaptárt (akkoriban minden cég adott ki ilyet, ezért rengeteg volt forgalomba); boroscímkéket (gyönyörű volt egynémelyik); gyufásdoboz címkéket.

19.) Sokat Tiki-taki-ztunk (aki emlékszik még rá) Ez két golyó egy zsinóron. Megfelelő ritmusban fel-le rángatva a zsinórt a két golyó összecsapódott alul is és felül is csattanó hang kíséretében. Sok csuklótörésért volt felelős, illetve ha a golyó rossz minőségű volt akkor szétrobbant és kiverte az illető szemét is ezért betiltották. Azoknak akik profik voltak benne, percekig úgy szólt, mint egy géppuskaropogás.

20.) Sokat jojóztunk.

21.) Gomb, vagy rogósfociztunk, csocsóztunk és rexeztünk.

22.) Télen rengeteget szánkóztunk, hógolyóztunk és nagyon-nagy hóembereket építettünk.

23.) Sokat másztunk fára, vagy csináltunk "bunkert" és ott játszottunk.

24.) Sokat játszottunk háborús játékokat, lövöldözőset (a western és második világháborús filmek hatására), vagy kardoztunk fakarddal (az Ivanhoe; Viharlovag; Fekete nyíl; Zorro vagy épp a Tenkes kapitánya sorozatok hatására)

25.) Rengeteget olvastunk. (Én 3 könyvtárba voltam beiratkozva, 3 hétre 5 könyvet lehetett kihozni mindegyikből, az 15 könyvet jelent és ebből 12-őt 13-at általában el is olvastam a 3 hét alatt.) Most már jó pár éve annak, hogy elolvastam vagy 5 könyvet egy hét alatt, akkor is csak azért, mert unatkoztam a kórházban :-).

Nagyjából ennyi jutott az eszembe hirtelen.

Szerintem a mai gyerekeknek is meg lehet tanítani 1-2 régi játékot, hogy a maiak mellett azt is ismerjék.

A mi napközis tanárnénink ezt enyhén szólva túlzásba vitte... Amikor elsős kislány voltam (1986-ban) emlékszem, a nagyobbak még néha maguktól játszottak körjátékot a szünetben ("tegnap este érkezett a posta, hogy meghalt a büszke katona," stb.)

2-3 évvel később viszont lett egy napközis tanárunk, az idős Mária néni, aki túlzásba vitte a "régi dolgok" sulykolását. Míg iskola után a többi csoport szabadon játszhatott az udvaron, nekünk Mária néni vezetésével körjátékot illetve "gyertek haza ludaim"-at KELLETT játszani kb. egy órahosszáig, és csak utána volt szabadfoglalkozás. És ha valaki azt mondta, hogy nem akar, akkor az egész csoportnak "falacskázás" volt, azaz falnál állás vagy fél óráig. Jó ma már kicsit vicces ez az egész, meg Mária néni nem volt rosszindulatú, aranyos volt egyébként - de ezekkel a módzserekkel nem igazán érte el a szándékolt célt. :)