Milyen volt az élet a 80. -as évek Amerikájában?

Hát nem is tudom, én 86-ban volt kint rokonoknál pár hetet, de már elég halványan emlékszem.

Arra még emlékszem viszont, hogy a Frankfurtból Minneapolisba menő gépen kisebb szenzáció voltam, az amerikai utasok úgy gondolták, hogy a kommunizmus mindenhol egyforma, olyasmi mint Észak-Koreában, ezért elég furcsálkodva méregettek, a mellettem ülő nő megnézte még az órámat is, hogy milyen stb. De azért kedves és barátságos volt mindenki ott is, és az Államokban is.

Ott már akkor is voltak nagy bevásárlóközpontok, bár biztos még nem olyan puccosak, mint a maiak. És hát a magyarhoz képest lenyűgöző volt az áruválaszték, és már akkor is kocsival járt mindenki mindenhová. Nyár volt, de már arra nem emlékszem, hogy volt-e már akkor is légkondi.

Ami sokkolt ott engem, illetve inkább a naivitásomat mutatja, hogy próbáltam ott valamiféle közös pontokat keresni, mondtam, hogy Bartók, de senki nem is hallott róla. Az már jobban meglepett, hogy Shakespeare-ről, meg Mozartról se hallott senki. Aztán lassan megértettem, hogy ott nincs az a fajta általános műveltség, ami Európában és Magyarországon akkor még megvolt. (Azóta, ahogy látom, nálunk is kihalóban van.) Ja, és persze senki nem is hallott arról, hogy Hungary, földrajzban is teljesen zéró volt mindenki.

Érdeklődtem, hogy mit tanulnak a gyerekek az iskolában, ha ezeket nem. Hát mindenféle gyakorlati dolgot, de földrajzot meg történelmet nem. És jól érezték magukat a gyerekek az iskolában, mindenki zenélt, sportolt, festett, mindenféle hobbikat lehetett csinálni.

Egyébként jó volt a hangulat, optimista volt mindenki, és sokkal fejlettebbek, kifinomultabbak voltak a szolgáltatások mint Magyarországon. De a legtöbb ilyen különbség máig megvan.