Mit gondoltok az életfelfogásomról?

Rossz tapasztalatom van az ilyennel. Ilyen voltam/vagyok én is, és a legtöbb régi barátom/ismerősöm, akik a 20 fölött szinte egészen a köznapiig süllyedtek vissza.

Nagyon sok mindenkiről kiderül, hogy csak társasághiány miatt foglalkozott különleges és értékes dolgokkal (pedig ezt ő maga sem hitte volna), aztán felnőttkorban, ha sikerül legyőzni az (addig talán el sem ismert) gátlásait, akkor hirtelen háttérbe szorul a múlt és az ornitológia, sőt egyesek 23 évesen jönnek rá, hogy még az addig mélyen lenézett diszkózás is hiányzik az életükből. Azazhogy rengeteg minden azért nem jött be nekik a korosztályuk világából, mert tökéletesen kimaradtak belőle és így fogalmuk sem lehetett róla. (Ezzel nem szeretném reklámozni a mai fiatalokat, csak épp nem minden az, aminek látszik.)

Azt én nem tudom hogy ilyen vagy-e, egyet ajánlhatok, hogy figyej oda magadra, és arra, hogy mit miért csinálsz. Nem jó 23 évesen arra ébredni, hogy áltattad magad.

A magam részéről ma is szeretek régi dolgokat, nem csak érdeklődés szintjén, hanem a mindennapjaim részei (klasszikus ruhadivat, zsebóra, töltőtoll, komolyzene, a kedvenc italaim igazi klasszikusok, sőt a modern "erkölcsből" is sok mindent egyenesen visszautasítok), másrészt tudom, hogy a világ 100 és 200 éve is legalább olyan mocskos volt mint ma (csak másképp). Meg azt is tudom, hogy ha valaki felnőttként is határozottan a múltban él (és nem is nagyon érdekli a jelen), akkor minden valószínűség szerint egyedül fog megrohadni egy szobában. A nosztalgiázás is olyan, hogy az ember akkor gondol gyakran az elmúlt jó dolgokra, ha a jelenben nincsenek.

Ezzel nincs gond, bár ez igazából nem életfelfogás, inkább ízlés :) De jó ez, szerintem érdekesebb, amikor egy srác ornitológiával foglalkozik, mintsem egész nap a gépen lóg. Én is szeretem a komolyzenét, sőt tudok hímezni is, és egyáltalán szerintem én vagyok az egyetlen, aki még itthon is Jane Austen-frizurában takarít.

Nem kell mindenben a tömeget követni, DE...

"Nem értek egyet azzal a nézettel, hogy "jobb, ha a jövőben élünk". "

Ezt te magad cáfolod meg. Akinek céljai, tervei vannak, már a jövőben él, és igazából nem is lehet máshol, mert ami volt az volt. A múltban nem lehet élni. Igen, nosztalgiázni, emlékezni lehet, sőt kell; de "visszavágyni" értelmetlen.

Bár, én azt hiszem, te ezt a múltban élést inkább a szokásaidra érted, semmint a jellemedre. Mert a paleontológia ( én is imádom) persze a múlthoz kapcsolódik, de nem a múlt.

Érted? A jövőben is követheted a múltat.

"Folyton a múltban élek, szinte állandóan nosztalgiázok. A régi dolgok érdekelnek inkább."

Féled tán a jövőt? Vagy miért van ez így? Érnek negatívumok a jelenben? Félsz a holnaptól? Vagy netán ingerülté tesz, ha a jövőbe kéne tekinteni? Kilátástalannak találod? Ezeket mind nem rosszindulatúan kérdezem, csak kíváncsi vagyok, hogy tudod-e a miértjét, hogy miért is élsz a múltnak. Az, hogy a madárkákat nézed, mind szép és jó. Én is imádom a macikat. Etológus szerettem volna lenni, de sajnos Mo.-on ez elég nevetséges és halálra ítélt dolog így maradta a pszichológia. Lényegében az jobban érdekelt, mint a macik, mivel nagyon szociális lény vagyok és nem bírnék elvonultan élni, de ez már én vagyok és én nem tettem fel ilyesfajta kérdést...:)

Az nem akkora baj, hogy nem találod meg a közös hangot a mai fiatalsággal (Ez az idő múlásával egyre jobban eltűnik, hiszen változik a társasági köröd...).

Mindig is a "más"-ok viszik előrébb a dolgok menetét. A meg nem értett emberek vagy csodáltak vagy sajnáltakká válnak egyszer...

Ui.:Én is szeretem a a klasszikus zenét, de a hardtechnot is.. Szeretek különc lenni, de néha szükséges a vegyülés. Jó kigyúrtnak lenni, de mellette szintén kell valami ami megteremti az egyensúlyt. Mindig törekedni kell az egyensúlyra. Muszáj lennie fiatal barátaidnak is és nem csak az idősebbekhez "fordulni"... Az egysíkúság nem szül jót... Épp ezért érdekelt, hogy miért nem jó a jövőbe tekinteni inkább? S ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobb ábránd világban élni. De merni kell VÁGYNI, tervezni és célokat kitűzni amiket majd teljesíteni lehet és aztán kereshetsz újabbakat!

És még annyit leszögeznék. Az, hogy a "fiatalság" akik veled egykorúak hogyan is viselkednek nem feltétlen tükrözi a valóságot. Az emberek másként viselkednek társaságban, másként otthon és másként egy baráttal valahol... Sok ember tud nagyon komoly is lenni és komoly gondolatok birtokosa is, de ezt megtartja inkább magának illetve csak egy szűk rétegnek!