Rákosi uralma alatt milyenek voltak a hétköznapok?

Bár én a Rákosiék után kábé 40 évvel születtem, annyit tudok, hogy akkor nem hordtak tetoválást. A lázadó fiatalok rúzsozták a szájukat (értelemszerűen csak a lányok), színes ruhákban jártak, meg nem a Párt által pereferált zenére buliztak.

Ha egy nő nadrágot hordott, az is lázadásnak számított. Nagymamám mesélte, hogy amikor tomboltak a mínuszok, a munkahelyén kiállítottak egy elvtársat a kapuba, akinek az volt a dolga, hogy ne engedje be a nadrágos nőket dolgozni. Így persze igazolatlan lett a napjuk is.

Anyukám a Rákosi-korban volt gyerek. Nagymamát szinte minden nap elvitték és megverték, csak azért, mert nemesi származású volt (egyébként nem osztotta a nemesek elvét, szóval volt munkája, kitanulta a varrónői szakmát, ezért is tagadta ki dédapám, meg azért, mert egy elszegényedett nemeshez ment hozzá titokban). Állandó lakhelyük kb. mindig csak egy hétig volt, mindig hurcolkodniuk kellett. A munkahelye szerencsés volt nagyinak, a helyközi járatokon meg a városi járatokon volt kalaj (akkoriban még nem volt egymástól külön a helyközi és a városi közlekedés, egy vállalatnál volt mindkettő irányítva), ott összetartottak az emberek, nem voltak besúgások.

Az emberek nem mertek az utcán, vagy a kertvégekben a kapunál megállni besztélgetni, mert nem lehetett tudni, ki besúgó, és ki nem. Élelmiszerjegyezés még volt a háború után néhány évig. Nem voltak jók az '50-es évek, akkoriban volt a legnagyobb az emberek félelme a rendszertől. Fokozottan figyelték az írott sajtót, a színházat, a rádiót, ergo cenzúra volt keményen.