Ezt most miért csinálták? Miért nem érdekelte őket?

Egyetemi kollégiumban lakom. A lakótársaimnak csináltam most Mikulásra egy kis meglepetést. Tudom, hogy egyéni ötlet volt, meg senki nem kért rá, de azt hittem, örömöt szerzek vele. Nyomtattam egy szép Mikulás-képet, alá költöttem egypár rímet, amivel úgymond átadtam a mikuláscsomagot, amibe pedig 1-1 kismikulást tettem, mindegyikre egyesével ráragasztva a nevüket és egy sok szeretettel-kártyát. Mindezt pedig kiszögeztem a faliújságra, mikuláscsomagostól még múlt éjjel, reggelre hadd találják meg. Reggel megyek ki kíváncsian, azt hittem, már rég letépték az egészet faliújságostól, hát nem, érintetlen minden, jönnek szembe velem, érdektelen-álmos jóreggelt, gondoltam, hogy a nagy lapra nem írtam rá, hogy tőlem van, talán nem jöttek rá, mert ahhoz ki kellene bontani a csomagot, na de majd ha kibontják. Gondoltam én.

Délben megint mentem nézni, semmi mozgás, ugyanúgy kint van minden. Délután már pedzegettem, hogy nem kéne megnézni, hogy mi hozott a Mikulás? Azt mondták, hogy még nincs bent mindenki, majd ha bent lesznek, akkor. Ez nagyon ésszerűnek tűnt, oké.

Este megint lestem, már beért mindenki, simán elsétáltak a faliújság előtt, és azt se mondták, bakfitty, talán rá se néztek. Este kilenckor megint megpendítettem, hogy elmúlik az ünnep, nem kéne megnézni? NA ERRE MÁR SEMMI VÁLASZ NEM ÉRKEZETT, CSAK A VÁLLUKAT VONOGATTÁK. És mindenki elment a dolgára. Mondanom sem kell, hogy a csomag azóta is érintetlen.

Meg idéznék még egy beszélgetést az egyik lánnyal (mindnyájan lányok vagyunk), külön is megkérdeztem, hogy nem nyitjuk ki közösen a csomagot? Azt mondta, hogy azt a HATALMAS csomagot? Hát igen, 1 zacskóban elfért mindenkinek a Mikulása, de az névreszóló volt, csak ki kellett volna hozzá nyitni a csomagot. Meg mit adtam volna, toronyórát lánccal? Így se érdekelt senkit, na meg más mit adott? Meg azt mondta még teljesen unottan, hogy ő már belelesett, csoki van benne. Na erre mondtam, hogy igen, miért, mi más lenne benne? Kisautó?

Többet aztán semmi szó nem esett se a csomagról, se a meglepetésről.

Most nem azért, mert tényleg nem azért csináltam, meg más nem is csinált semmit. De egy bukjfel is megtette volna, és NEM a köszönöm helyett, hanem mondjuk a JAJDEJÓ helyett, vagy ahelyett, hogy legalább észrevették volna.

De a tökéletes közöny. Még a szemük se rebbent. S mivel annyiszor mondtam, meg az egyik ugyebár bele is nézett, TUDTÁK, hogy tőlem kapták. Úgy telt el az ünnep, hogy sz*rtak bele.

Ez nagyon fáj, mert örömöt akartam szerezni, és nagyon készültem rá, de persze nem szóltam senkinek semmit. A csomag most is ott lóg, majd karácsony után kidobja a takarítónő. Ennyi.