Vajon honnét merít erőt? Hogy bírná ezt bárki is ki?

Nézd... kegyetlen dolgokat bírtam ki. Nem írnám le, hogy mit, mert nem szeretném, de tudom mit jelent az, mikor tűrni kell. Tűrni, bírni és várni, holott még azt sem tudja az ember, hogy miért tűr egyáltalán.

Egy idő múlva elértem az idegösszeroppanáshoz, utána a depresszióhoz, és végül majdnem megpróbáltam öngyilkos lenni. Majdnem, mert tudtam magamon uralkodni.

Hogy hogyan bírtam ki az egészet, azt igazából máig sem tudom. Nem tartom magam hősnek, de úgy gondolom, sokan feladták volna a helyemben, mert néha már az őrülethez jártam közel. De mégis... hittem valamiben.

Talán abban, hogy igenis van valami jó a világban, hogy minden okkal történik. Hogy aki meghal, az nem megszűnik, csak elmegy, és ami valaha volt, azt már senki és semmi nem veheti el tőlem .

Hittem az Istennőben és az Istenben - nemvallási kereteken belül, ez gyermekkori istenkép -, és hogy végül minden rendben lesz. Mert rendben kell lennie, nem igaz?

Ma már örülök, amiért kibírtam, mert boldog vagyok. Igaz, azokat az éveket sosem lehet kitörölni, és szép közhely, hogy az idő begyógyítja a sebeket - de valójában csak elhalványítja. Ha nem is mindig, de fáj, mert attól még ott az a seb. Csak... talán hinni kell valamiben, mikor úgy tűnik, hogy összeomlik a világ.