Hallottál már róla, hogy a programozók 0.-tól sorszámoznak?

> Hallottál már róla, hogy a programozók 0.-tól sorszámoznak?

Természetesen a programozók is 1-gyel kezdik a sorszámozást, pl. elsőként (és nem nulladikként) az első (és nem a nulladik) sört isszák meg.

A programnyelvek zömében valóban 0 az első index – mondjuk egy tömb/lista esetén –, és nyilván egy programozó programozás közben így is gondolkodik. De egyrészt ez nem minden programnyelvben van így, másrészt a programozó is csak a programozás tevékenységén belül gondolkodik így, a hétköznapi életben ugyanúgy 1-gyel kezdi a sorszámozást.

(Ha még szigorúbban nézzük, akkor a programozó tulajdonképpen nem sorszámot ad meg, hanem a tömb/lista első eleméhez képesti offsetet adja meg.)

> Vannak programozók akik 0.-tól sorszámoznak, nem csak programozás közben, hanem akár mindig: 0. oldal, 0. alkalom, stb. Nyilván nem mind, én 0.-tól szoktam sorszámozni: 0. hossz úszáskor, 0. helyezett egy versenyen, 0. doboz, stb.

Vannak mentálisan sérültek, meg vannak, akik valamiféle különcködésként, divatként így tesznek, de a programozók 99%-a a hétköznapi életben – ahogy az általános és megszokott – sorszámként azt nevezi meg, amilyen mennyiségig a sorba vétellel eljutott. A 2. kecske azért a második, mert a megszámlálásával 2 lett a megszámolt kecskék száma.

Ha valaki megkérdezi, hogy ki volt az első barátnőd, akkor sejtésem szerint te sem azon kezdesz gondolkodni, hogy „oké, a nulladikat tudom, de ki is volt az első?”. Első alatt sejtésem szerint te is a elsőt érted.

És azért, mert ezt tanultuk csecsemőkorunk óta, meg ez a konszenzus is a társadalomban, mire az ember programozni kezd tanulni, addigra erősen rögzül ez a koncepció. Maximum apró kivételek vannak az életben, mikor más a helyet és ott is inkább látens módon jelenik meg a nem 1-gyel induló sorszám koncepciója (pl. az életkor ilyen, 1 évessé a gyerek akkor válik, ha egy egész év letelik, addig 0 éves. Bár ezt így nem mondjuk, helyette más egységgel fejezzük ki az életkort, pl. 2 hónapos, 3 hetes stb… Meg ha szigorúan nézzük, akkor ez sem sorszám, hanem az teljes egészében leélt évek darabszáma).

> Vannak programnyelvek melyekben szabadon megválasztható, akár 2.-tól is kezdhetem, ilyen a Pascal

A Pascal érdekes cucc. Ott is van alapértelmezett indexelés és az 0-val kezdődik. (Pl. dinamikus tömb esetén.) Viszont a stringek kezelhetők tömbként, ahol az első karakter az 1-es indexet kapja. (a 0. bájt ugye a string hosszát tárolja).

> Az ritka hogy fixen 1-gyel kezdődik, talán a Fortran olyan.

Továbbá: COBOL, Lua, MATLAB, Smalltalk, AWK

Vagy ami kicsit élőbb és elterjedtebb, az XPath is 1-től indexel:

(//element[@attr="val"])[1]

, illetve a CSS-ben is ez jelenik meg:

li:nth-child(1) { … }

Vagy pl. a legtöbb nyelvben, így a scriptnyelvekben is a parancssori attribútumok 1-től számozódnak, amibe jól belepasszol az, hogy a 0-ás indexű attribútum maga a program/script neve, ami nem valódik attribútum.

De igen, mivel a mai nyelvek zömében olyan nyelvekből kölcsönöznek logikát, szintaktikát, amiben 0-ás indexelés van, így a ma használt nyelvek döntő többsége ilyen, pár régi, ma már nem túl jelentős nyelv van csak, ahol 1-es indexelés van.

A kérdés, hogy mikor megkérdezik tőled, hogy mondjuk melyik az angol ábécé 5. betűje, akkor mi játszódik le a fejedben:

A) Az angol ábécé ötödik betűje az E betű.

B). „Ötödiket mondott, de mivel nem programozó, így igen nagy valószínűséggel a negyedikre gondolt, az angol ábécé negyedik betűje meg az E betű, hiszen az A a nulladik, a B az első, a C a második, a D a harmadik és az E a negyedik”.

Magyarán neked minden alkalommal – teljesen hétköznapi, programozáshoz egy kicsit sem kapcsolódó élethelyzetekben – le kell-e tudatosan „fordítanod” azt, hogy mások mit értenek ötödik alatt, és átfordítanod tudatosan, hogy ez számodra a negyediket jelenti?

Mert ha igen, az már-már súrolja a mentális zavar kategóriáját.