Mi a neve annak az érvelési hibának amikor valaki a múlt eseményeivel akarja bizonyítgatni hogy valami a jövőben is úgy lesz?

A múlt extrapolálása a jövőre lehet racionális is, meg nem is. Nyilván átmenni körülnézés nélkül az úttesten arra hivatkozva, hogy „a múltkor sem jött semmi”, az nem éppen racionális. Az viszont eléggé racionális feltételezés – roppant kicsi a valószínűsége, hogy nem lesz igaz –, hogy a nap holnap is fel fog kelni, méghozzá keleten. Ez utóbbi mögött van egy modell, ami mögött tapasztalatok sokasága áll, megfigyeltünk tízezernyi napfelkeltét, és ebből mind a tízezer alkalommal ezt másnap egy újabb napfelkelte követte, és nulla eset volt, mikor nem. A Nap működéséről is van egy átfogó modellünk, amiből szintén az jön ki, hogy kb. 24 óránként napfelkelték követik majd egymást itt a Föld egy adott pontján (legalábbis a sarkkörök között –, és ez pár milliárd évig még így lesz.

Itt azt, hogy az adott következtetés elfogadható-e vagy sem, azt az dönti el, hogy mi a konkrét állítás, van-e egy olyan modell, amiből következik a jövőbeli esemény megtörténtének nagy valószínűsége, vagy nincs ilyen modell, vagy egyenesen olyan modell van, ami ellenérvként használható fel. (Pl. akármilyen sokszor is volt az előző évben, hogy 2024 egy adott napja után a következő évben még mindig 2024 van, van egy olyan modellünk a napokról, miszerint szükségszerű, hogy lesz egy nap – a szilveszter –, ami után soha többet nem fog 2024 lenni a következő napokon.)

~ ~ ~

Tehát a múlta való hivatkozás ha hiba is, a hiba a konkrét állításra vonatkozik csak. Az érvelési hibák viszont mindig konkrét logikai sémákat követnek, és az érvelés az konkrét állítások igazságától függetlenül hibás. Pl. érvelési hiba a logikai hibára való hivatkozás (argumentum ad logicam):

– Mivel a bálna hal, ezért tud úszni.

– A bálnák nem halak, *tehát* nem tudnak úszni.

Itt mindegy mivel helyettesíted be az állításokat, az „A, tehát B” jellegű állításnál az „A” állítás helytelenségéből nem *következik* az, hogy a „B” állítás hamis. Figyelem, akkor is így van, ha amúgy B tényleg hamis:

- A macskának tolla van, tehát tud repülni.

- A macskának nincs is tolla, tehát nem tud repülni.

A macska tényleg nem tud repülni. De az, hogy nem tud repülni, az nem abból következik, hogy nincs tolla. A denevérnek sincs tolla, mégis tud repülni. A toll hiányából nem következik a repülni nem tudás. Ezért hibás az *érvelés*, annak ellenére, hogy amúgy a konklúziónak szánt *állítás* helyes.

De a múltból a jövőre való következtetés nem ilyen. Nem formai, szerkezeti, logikai okból hibás az érvelés, ha egyáltalán hibás. Vagy pontosabban nem az érvelési mód az, ami hibás, ezért nem érvelési hiba.

> nem azért fog felkelni a nap holnap ismert tegnap is így volt hanem mert bizonyos törvény szerűségek valószínűleg ugyanúgy lesznek

De a törvényszerűséget mi a alapján feltételezzük? Pont abból, hogy múltbeli történéseket – megfigyeléseket, méréseket – alapul véve alkotunk egy modellt. Pont azért praktikus ez, mert a modell alapján jó okkal tudunk következtetni jövőbeli események kimenetelére. Honnan tudjuk, hogy a tömegek vonzzák egymást? Hát onnan, hogy a *múltban* milliószor láttunk dolgokat leesni. Ezekből a jelenségekből alkottunk egy modellt, ami ráadásul nem csak azt foglalja magába, hogy a dolgok leesnek, hanem azt is, hogy mekkora erő hat rájuk, mekkora gyorsulással esnek le. Ebből aztán következtetünk, hogy holnap is le fog esni az éppen vizsgált dolog, ha az adott körülmények állnak fenn (nincs alátámasztva, felfüggesztve stb…). Az egész természettudomány nem más, mint a múlt történései alapján egy módszer, amiből jövőbeli történések bekövetkeztét tudjuk valószínűsíteni.

És az igaz, hogy ez nem bizonyosság. Lehet, hogy nincs gravitációs vonzás, nem igaz, hogy F=G*m₁*m₂/r². Lehet, hogy a dolgok véletlenszerűen mozognak a világban, csak a véletlenek furcsa és igen valószínűtlen összjátékából tűnik úgy, mintha ez a tömegvonzás törvény lenne, és bár az alma eddig 583 241 alkalommal esett le a fáról, holnap mégsem leesni fog, hanem lebegni a fa felett. Roppant valószínűtlen ez, de elvileg nem lehetetlen.

Tulajdonképpen az egész természettudomány egyik alapvető axiómája – bizonyítás nélkül elfogadott kiindulópontja –, hogy a fizikai törvények érzéketlenek az időbeli eltolásra, *azonos* feltételek, paraméterek alapján egy-egy folyamat végkimenetele független attól, hogy időben mikor játszódik le egy folyamat. 2 éve ugyanazok voltak a fizika törvényei, mint 1 éve, és ami jövőre lesz. Ez nem bizonyított, inkább csak megsejtett, és eddig bevált.

Az más tészta, hogy ehhez kellően sok észlelést, megfigyelést, mérést kell elvégezni, hogy minimálisra csökkentsük az esélyét annak, hogy valós összefüggés, törvény helyett puszta egyidejűségre találjunk rá. Az, hogy „a múltkor sem jött az autó” az érvelési hibaként lehet egy elsietett általánosítás. De nem az a hiba, hogy a múltból következtetünk a jövőre, hanem az, hogy túl kevés információ, megfigyelés hiányában tesszük ezt, ami nem önmagában a következtetési elvet, az érvelési módszert, hanem adott esetben a konkrét összefüggést kérdőjelezi meg.

> Nap esetében nem a múlt alapján feltételezzük hanem megnéztük a napot mi is az hol van mit miért csinál.

Nem a múlt alapján? Akkor a jövő alapján? Nyilván minden megfigyelésünk a múltban történt. Még ami jelenleg zajló megfigyelés, az is 1 másodperc múlva a múlt része lesz. Ebből vonunk le következtetést, hogy milyen összefüggések, törvényszerűségek alapján működik a világ, jelen esetben konkrétan a Nap.

> Nem pedig csak azt láttuk tegnap felkelt valami tuzgomb tegnap előtt is s azelőtt is sokszor tehat akkor holnap is fog.

Nem. Kell hozzá az is, hogy tegnapelőtt is láttuk, meg tegnapelőtt előtt, meg tegnapelőtt előtt előtt is. Ezek mind a múlt megfigyelései. Nyilván egy megfigyelésből nem lehet törvényt felállítani, de ezer megfigyelésből már esetleg. Meg a Nap esetén nyilván vannak más megfigyelések is azon túl, hogy felkel, amik szintén a múltban történt megfigyelések, amiből aztán szintén az a következtetés, hogy a Nap fel fog kelni holnap is. A kettő összefüggésrendszer meg konzisztens rendszert alkot.

De ezek mind-mind a múlt megfigyelései. A különbség a megfigyelt jelenségek szerteágazóságában, meg a megfigyelések számában, pontosságában rejlik, de végső soron a múlt történéseiből jelezzük előre a jövőt.