Miért ilyen ikonikus fontosságú a "100 év magány című regény?"

A sorozat nem tudom, hogy milyen lett, még nem láttam, bár a Netflix nem éppen megbízható, ha (klasszikus) könyveket kell adaptálnia, így nem fűzök hozzá sok reményt.

Szerintem a regény zseniális, bár az tagadhatatlan, hogy nem tud mindenki ráhangolódni, mert több helyen elég kacifántos és kaotikus (bár nekem részben ez is tetszik benne).

Egyrészről egyszerűen egy jól megírt könyv, amit jó olvasni és ami fontos témákat (pl. elitizmus, család, magány, az idő múlása) dolgoz fel érdekes és megközelíthető módon.

Másrészről a műfajában (azaz a mágikus realizmusban) alapműnek számít, ugyanis a műfaj számtalan jellemzőjét ez alapozta meg a továbbiakban. Ugyanolyan műfajmeghatározó könyv, mint amilyen a sci-fi terén Mary Shelley "Frankenstein" műve.

Harmadrészről a korában, azaz az 1960-as években fontos részévé vált a latin-amerikai boom-nak, ami egy irodalmi mozgalom volt Dél-Amerikában az 1960-as és 1970-es évek alatt, azzal a céllal, hogy megreformálja a térség irodalmát, hogy annak nemzetközi ismeretséget szerezzen, illetve eszközként is használták, hogy társadalmi és politikai kérdésekben alkothassanak kritikát. (Volt mellette még egy esztétikai és stílusbéli kísérletezés is.)

Negyedrészről (részben az előbbihez kapcsolódva) meg tudta szólítani az olvasókat, akik igazán magukra ismerhettek a könyv bizonyos karaktereiben.