Kihat valakinek az életére most az, hogy az ősei nemesek vagy napszámosok voltak?

2-es: az öseim nemesek voltak, családi vagyok meg nincs, nem is volt már több száz éve. A páromék nem nemesi származásúak, cserébe elég jó anyagi helyzetben vannak.

A származás és az anyagi helyzet között semmiféle összefüggés sincs.

Igazabol Magyarorszagon nem jelent vagyont, mivel a nemesi cimeket eltoroltek, hasznalni mondjuk egy grofi cimet szabalysertes, a vagyonokat, ingatlanokat pedig elkoboztak.

De jelenthet masban azert valamit a tudat, hogy a csaladnak ismert tortenelme van, eleg sok kulfoldre menekult rokonnal, osszekottetessel. Jelenthet terhet is, hogy meg kell felelni valamilyen kimondott vagy ki nem mondott elvarasnak. Bizonyos korokben azert tudjak, ki az X grof, baro, es zart ajtok mogott annak is nevezik egymast, es Magyarorszagon is van egy sznob reteg, aki ettol elajul.

Egy napszamos leszarmazottja pedig inkabb maganak, vagy a szuleinek, nagyszuleinek koszonheti, akik a tehetseguknek, szorgalmuknak, esetleg a sajat szulei motivaciojanak koszonhetik azt, amit elertek. Pl. diplomat, igenyes eletstilust, muveltseget (nemcsak penzt). Bizonyos szempontbol szabadsagot is ad, hogy nincs egy kulonosebb hatter, aminek meg kellene felelni.

Mas a helyzet pl. Angliaban, ahol igazabol nem zajlott le olyan polgari forradalom, ahol a cimet, rangot, vagyont, birtokot a mai napig megtarthatjak az arisztokrata csaladok. Fujnak az amerikai ujgazdagokra, de kozben az elso fiugyermek orokol mindent, akkor is ha gyakorlatilag elmebeteg, akkor is, ha csak eletkeptelen kulonc. Akkor is, ha annyi penze nincs, hogy a 200 szobas kastelyban kijavittassa a beazo tetot. Mondjuk ez csak egy kitero itt.

Tahat a valaszom: Magyarorszagon

valamennyire igen, de nem vagyonban vagy eletstilusban.

Kihat!

Ma már elismertek lettek, az eddig titkolt, és lényegtelennek tartott transzgenerációs hatások.

A kihatás nem anyagi természetű, és nem genetikusan, hanem - ma inkább úgy mondjuk - epigenetikusan öröklődik, mentális hatásokra. Ahogyan ez a #6-ban is látszik, a történelem folyamán sokféle behatás, trauma érheti az embert, és ezt - akaratlanul, maga sem tudván - átadja (ráterheli) az utódjaira, azok meg a sajátjaikra. Ahogyan ezt egy régi nép megtapasztalta az évezredek folyamán, akár hetedíziglen továbbgyűrűznek, generációkon át a következmények. De minden eset egyedi, sajátos, és nehéz szabályszerű következtetést levonni. Általánosságban - mentális tulajdonságokban - egy gyermek valamelyik nagyszülőjére "üt".

A traumákról, azok hatásairól, az emberi létet, és a társadalmakat romboló következményeiről Dr. Máté Gábor (Kanada) ír könyveiben. Ezeknek napjainkban egyre nagyobb a jelentősége. A jelenlegi fiatalok közt a nagyszámú mentális probléma szinte mind a 80 évvel ezelőtt véget ért háborúnak a transzgenerációs hatása, amely szinte világbotrány, s ezért hallgatnak róla. S ez a hatás nem új, ciklikusan kb. 100 évenként ismétlődik, egyre súlyosabb eredményekkel.

Megjegyzendő még, hogy az is trauma jellegű hatás lehet, ha valaki hosszú időn át jó létmódban élt, mert egy ilyen létmód - a kényelem és az élvezetek bősége miatt - olyan lassan kialakuló pszichés hatású, melyet lehetetlen nyomon követni, és pl. egy megromlott létmód (lásd pl. dzsentrik) az utódokban valamilyen formában (gyakran személyiségzavarok valamelyikében) kiütközik. Ezért felelőssé senki sem tehető. valójában - mint azt Máté Gábor megjegyzi - egy állandóan mérgező társadalmi létmódban élünk. Látszólag jól működik minden, de a működtető "anyagot", az embert lassan felemészti, és a kialakult válságot minden alkalommal egy traumákat generáló háború igyekszik orvosolni, egyre kisebb sikerrel.

Ennek a létmódnak egy hamis vélekedés az alapja. Ahelyett hogy elfogadnánk, hogy az emberi lét is folytonosan kihívások elé állít minket (melyeket rosszként fogunk fel), úgy gondoljuk, hogy "Attól leszünk boldogok, hogy kényelemben, élvezetekkel körülvéve, és a kellemetlenségeket szinte kényszeresen kiküszöbölve élünk." Ezt a "fogyasztói társadalom" már rég elhozta nekünk, mégis állandósuló boldogtalanság (pillanatnyi, kérész életű élvezetekkel) lett az osztályrészünk. A jelenségnek biológiai (részben hormonális) oka van, melyet még az állatvilágból örököltünk.