Milyen bölcsességeket_tudtok nagyszüleitektől, szüleitektől?

Húhh, nem igazán.

Ami nagyon tetszik faterben, hogy könnyen tud ismerkedni bizonyos helyzetekben. Irigylem a kockázatvállalását, az elhivatottságát, ha nekiáll valaminek. De persze ő is alkesz lett, ezekből semmit nem láttunk már 15 éve. És nem is tudok tanulno belőle, mert egyáltalán nem ilyen típusú ember vagyok.

A többi családtagom beletörődött stagnáló vegetatív életet él. Várják, hogy koporsóba tegyék őket... 😕 nem túl motiválóak, na.

Nagyim egy mélyen vallásos asszony volt, az pl. nagyon megmaradt bennem, hogy ennek ellenére azt vallotta, hogy egy ideig együtt kell élnie mindenkinek házasság előtt, akkor kevesebb lesz a válás.

A másik okos tanácsa az volt, hogy nem szabad haragban lefeküdni. (Ezt amúgy én tényleg próbáltam volna tartani, de az exem nem volt vevő rá, el is váltunk...)

"sokszor rondább dolgok jönnek ki az ember száján, mint ami bemegy rajta"

(Mama)

Pénzt csak pénzzel lehet keresni

Oda megy ahol már van

#4, #5

Na igen, ez mind nagyon ismerős. Apukám is nagy tárháza volt az ilyen közhelyes bölcsességeknek és a humoros beszólásoknak. Ez utóbbiak tényleg szórakoztatóak voltak, ha eszembe jut valamelyik, leírom majd. De az életbölcsességeket nagyon utáltam. "Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség", "nincs depressziós ember, csak lusta", "nincs ideges ember, csak hülye" - ezektől még most is kiráz a hideg.

Az életbölcsességekből nem is tanultam semmit, viszont a példamutatásból igen. A szüleim megtanítottak az ésszerűen takarékos életvitelre, a pazarlás elkerülésére, a háztartási szintű újrahasznosításra. Van ennek persze egy negatív oldala is, és azt pedig az ő rossz példájukból tanultam meg, hogy kacatokat felhalmozni viszont nem szabad. A szüleim életfelfogásának és példamutatásának köszönhetem azt is, hogy soha nem vettem fel hitelt, soha nem tartoztam seniknek.

Apukam mondta azt az eletrol, hogy olyan, mint amikor valaki vitorlazik. Ha tudja, hova akar menni, akkor minden arra vivo szelet abba az az iranyba tud befogni es halad. De ha nem tudja, mit akar, akkor a szel fogja ossze-vissza fujni es nem jut el sehova.

Masik, hogy ha azon merengtunk, hogy "mi lett volna, ha..." (pl. nem igy dontunk, abban a helyzetben tulajdonkeppen mast kellett volna valasztani), akkor mindig rank szolt, hogy a "mi lett volna, ha", az "tortenelmietlenseg", mivel abbol indul ki, hogy minden mas ugyanaz volna.

O mondta azt is, hogy az emberekkel kulonfelekeppen kell banni, szulokent is, munkatarskent is. "Ahogy egy kezemen ot ujj van, mindegyik ujj, de maskepp es masra hasznalom. Ahogy valami hat az egyik gyerekunkre, az nem hat a masikra." Ezt altalaban anyukamnak mondta, es rolunk, a gyerekekrol, amikor anyukam bepanikolt, hogy amire egyikonk azonnal hallgat, a masik elereszti a fule mellett. Vagy hogy teljesen mas problemakat prezentaltunk nekik.

Anyukamtol egy bolcsessegre emlekszem, "a ferfiak sosem tudnak olyan finoman erezni, mint a nok". Ot inkabb a torteneteibol ismertem meg, amiket a regebbi dolgokrol meselt.

Anyai nagymamamtol azt tanultam, (bar mar nem elt, amikor megismertem), hogy minden lanyanak azt mondta: fiatalabb ferfihoz menjetek, akkor nem lesz feltekeny. Mivel a nagyapam vagy evvel idosebb volt es elegge megkeseritette az eletet a feltekenykedessel. Anyukam par evvel idosebb volt apukamnal, es az a vicc, hogy azok a lanytestverei, akik kicsit fiatalabbhoz mentek, valoban jol megvoltak, mig akik idosebbhez (egyik 20 evvel!), ott valas volt vagy elnyomas. Amugy en ezt nem tartom univerzalis igazsagnak, a ferjem kicsit idosebb nalam, es latok 15 evvel idosebb ferfival is boldog noket. Csak erdekes.