Ha Egyiptom olyan fejlett volt, és olyan komoly történelme volt Afrikán belül, miért van az hogy Afrika többi része rettenetesen primitív törzsi életmódot folytatott a fehérek általi felfedezéséig?

#9

Akkoriban a felfedezés egyet jelentett a hódítással, vagy minimum a portyával beszerzendő erőforrásokért. Csak úgy, kalandvágyból nem mentek az emberek, ez még az az idő volt amikor nem volt élelmiszerbőség és sok szabadidő. Ha az ember útnak indult, azt erőforrások megszerzéséért tette, amik helyben hiányoztak. A görögök sem kalandvágyból alkottak Európában mindenhol kolóniákat, hanem kereskedelmi útvonalak kiépítéséért, és a túlnépesedésből fakadóan is.

Ennek járulékos hozadéka volt, hogy a hellenizmus mindenhol terjedt általuk, hiszen olyan magas civilizációs szintet adtak, ami vonzó volt a kor Európájában mindenkinek.

Egyiptom egyébként nem hagyta le fényévekkel az afrikai környezetet, némiképp kiemelkedett bizonyos területeken - építészeti, képzőművészeti -, de sok más téren össze sem hasonlítható a korabeli európai kultúrákkal, mint mondjuk a hellén civilizációval - hadászat terén például egy nagyon konzerválódott állapotot mutattak. Nem véletlen, hogy mint azt írtam, már az i.e. X. századtól folyamatosan idegen hódítók váltották egymást a fejük felett.

Kulturális influencia a tőlük délre fekvő Núbia irányába alakult ki részükről, az erősen az egyiptomi kultúra hatása alá került - de ezzel a térséggel szoros kereskedelmi és politikai viszonya volt az ókori Egyiptomnak.

A korabeli Egyiptom környezetét jelentő világ viszont nem is nagyon adott teret ennél többre. Tölük nyugatra a már akkor is járhatatlan és élhetetlen szaharai sivatag húzódott. Ez hitük szerint Széth birodalma volt, aki a pusztulás, a káosz, a rontás, és minden baj istene volt, nem mondták ki nevét, még születésének napja is balszerencsés volt az egyiptomi naptárban - ilyen kép élt az egyiptomiak fejében tehát a sivatagról.

Északara a Földközi-tenger, azonban Egyiptom a tengeri hajózásban - sem - mutatott fejlettséget, nem voltak képesek a nyílt tengerre való hajókat építeni, sok esetben még a Nílus csendes vizét sem bírták ki a hajóik.

Keletre pedig mindig ellenséges, rivális hatalmak éltek, asszírok, hettiták, perzsák, stb. És amikor ebbe az irányba az egyiptomi fáraók hadjáratokat indítottak, sosem értek el komolyabb, tartós eredményeket. Ezeken a helyeken egyébként sem lett volna kinek terjeszteni a kultúrájukat, hiszen az csak az afrikai környezetben számított előbbre mutatónak, a Közel-Keleten már nem voltak ilyen fejlettségi különbségek.

_________________

#10

"A magyarországiak nagy része a 19. században is úgy élt még, ahogy az ókorban: hajnalban kimentek földet művelni a vaskorszaki eszközeikkel, amit termeltek maguknak, azt megették"

Nem ezt jelenti az ókori életkörülmény. Szerinted az elektromos áram hiánya egyenesen vezet az ókori életkörülményekhez?

Amiről én beszélek, az pontosan az a civilizációs különbség, ami a neolítikus szinten megragadt afrikai törzsi közösségeket elválasztja Európától.

Európában nem tűzzel világítottak, hanem gyertyát öntöttek, vagy petróleumlápát használták - mindkettő ismeretlen fogalom volt Afrikában. Persze, mondhatod, hogy "az is tűz", nyilván, ilyen megközelítésben a lámpaizzó is tűzzel világít.

Afrikában nem bútorozták az otthoniakat, nem székeken ülve, asztal mellett ettek, nemhogy szőnyeget nem szőttek, de még padlózat sem volt, sem ágy, sem ágynemű, nem öntöttek üveget, sem pedig tükröt, nem készítettek porcelán étkészleteket, sem evőeszközöket, nem készítettek vas szerszámokat, sem bonyolultabb hangszereket, hegedűt, cimbalmot, orgonát, alapvetően semmit, ami a vadászó-gyűjtögető életmódon túlmutat, gyakorlatilag az állattartás mutatott egyedül valamilyen elmozdulást az ősközösségektől.

Európában pedig nem a földre szrtak, hanem vagy kint, ásott vécébe, vagy a szobában bilibe.

Ruhákat varrtak maguknak, és a gasztronómiájuk is túlmutatott azon, hogy tűzre dobott húsdarab, és kövön sütött lepénykenyér. (Közép-Afrikában még _ma is_ ennyi jelenti a helyi "konyhaművészetet". Az utcai árusok is natúr sülthús porciókat adnak. A komplexebb, egyedi jellegzetességet adó recepteket felejtsd is itt el, nincs almás rétes, sem borsófőzelék, csak megsütött, sózott hús, tessék, jó étvágyat).

Nem készítettek bort, nem készítettek sajtot, semmit, ami a megsütésnél komolyabb munkafolyamat. Az ételeik nagy részét még ma is a vadonból szerzik. Nem folytatnak méhészkedést, mézhez csak akkor jutnak, ha találnak. Semmilyen komolyabb szerkezeti megoldást nem alkalmaztak, sem pincét (padlózat nélkül nehéz is lenne), sem padlást, de még csak belső térelválasztást sem. Ezek itt Európában vidéken is alapvetőek, mindennaposak voltak.

Ez nem rasszizmus, hanem az objektív, teljesen realista, tényszerű valóság. A te hozzáállásod csupán a mostanában kordivattá váló erőltetett, fehér bőrszínnel kötelezően megélt bűntudat, művi alázatosság és önbecsmérlés, hogy ezzel hárítsd el a látszatát is a magad/magunk felé való részrehajlásnak és rasszizmusnak - még olyan nyilvánvalóan fals esetben is, amit egy harmadik, külső szemlélő is azonnal helyesen felmérne.

Ez nem objektivizmus, hanem ugyanolyan végletes részrehajlás, csak ellentétes előjellel.

"aztán 27 évesen meghaltak gümőkórban (valós statisztika)."

Tipikus példája vagy annak, amikor valaki a rendelkezésére álló ismeretekkel nem tud érdemben mit kezdeni. A földrajzatlasz is csak annak az érettségizőnek segít, aki tudja azt használni.

Ez a statisztika ugyanis magába foglalja a magas csecsemőhalandóságot - ami nem jelenti azt, hogy átlagosan 27 éves korukig éltek akkor az emberek. Te - mint sok felületes tudású ember - összekevered az "átlag" fogalmi jelentését az "átlagos"-sal.