A világ tényleg a 2000es évektől számítva kezdett nagyon rossz irányba haladni elromlani?

Az OMM, illetve elődje, a régi Monarchia amúgy nem jó, de lehetett volna jó is, sajnos nem tudtuk mekkora kincs volt a kezünkben. Nyilván ki lehetett volna gyúrni belőle az EU kicsinyitett elődjét, Közép-Európa svájcát, de az akkoriak ezt nem látták bele. Nagyon nagy volt egyes rétegek szegénysége, elképesztő volt legszegényebbek, sőt a többség mindennapos megaláztatása. Legszebb vonása a kulturális és nyelvi sokarcúság volt, a maihoz képest valóban sok rejtett kincs volt benne, ma két kézzel kapnánk utána, akkoriban viszont eléggé homongenizáló megoldásokban gondolkodtak (magyarosítása), amelynek a torz tükoroldala köszöntött vissza az amúgy valóban szélsőséges, ostoba trianoni békében illetve az utódállamok nemzetiségpolitikájában.

Ma valóban érdekes az OMM idejéből származó könyveket olvasni, de az akkoriak nem tudták hogy ami máról nézve kincs volt a kezükben az kincs, és a háborútól sem tartotta őket vissza a józanság. Néprajzilag, kulturálisan, sokarcúság szempontjából gazdag, de saját értékeit meglátni képtelen kor lehetett.

A világ az őkor felbomláa óta kezdett elromlani, ugyankkor mindig volt valami ami végül megodást nyújtott az aktuális problémára, aztán persze jöttek újabbak. Egészében véve jó dolog, hogy ma ismerjük a természet nyelvét, és kár, hogy ma nem tudunk úgy egy olyan társadalmat fennatartani, mint az őskorban amikor mindenki ismerte egymást, és ami volt az mindennki számára hozzáférhető volt. Nyilván az elidenegedés nem úgy volt jelen mint ma, ugyanakkor a járványok ellen akkoriban a tudás csak nagyon kis részben tudta megvédeni az embert, legfeljebb az elszigetletség nyujtott bizonyos védelemet.

Érdekes scifi-téma lenne, hogy más bolygókon az ottani őskori hordatársadalmak lassabbn de szervesebben fejlődnek tovább valami mai értelemben vett posztmodern valódi kommunista társadalommá magas természettudományos tudás mellett, az osztálytársadalom kacskaringóinak kihagyásával. Hogy ez tudománytörténetileg lehetséges-e azt szerinten nem nagyon tudni, talán igen.

A legtöbb ember úgy érzi, hogy régen minden jobb volt. Ez inkább azért van, mert amihez gyerekként hozzászoktál, azt várod vissza.

Ezzel szemben a világ folyamatosan fejlődik és javul. Normális ember ezt észreveszi és megérti.

szerintem, kérdező, te arra gondolsz, hogy amikor éppen nem volt valami nagy sz@r a múltban, akkor az emberek képesek voltak egymással kommunikálni, ember módjára viselkedni, beszélni, normális programokat előadni, és volt mindennek egyfajta - mostani szemmel nézve kicsit talán kínosan debil, de - bája, hangulata.

ami a mai kor emberét rottyra tette, azt úgy hívják, hogy internet, és főleg a közösségi média.

emberek milliárdjai elhitték, hogy elég felb@szniuk pár idétlen fényképet magukról valahova, vagy hasmenés-kontentet gyártaniuk youtubera, és ők akkor már valakik lettek. jön a lájk, jön a szmájli, jön a vállveregetés, jönnek a tréfás hozzászólások, úgyhogy egészen biztosan minden rendben van.

érdemes eltöprengeni, hogy egy napjában ötvenezer lájkot kapó, agyilag egy levelibéka szintjén lévő influencer-lotttyó körülbelül hol is lett volna "népszerűségben", ha mondjuk 1992 környékén 20 éves.

talán a tutti-frutti magazin hátsó-belső oldalán lett volna egy kétsoros hirdetése, hogy "franciakedvelő, csinos lány vár, békásmegyeren", és egy hatjegyű telefonszám. akkoriban legalább még fel is lehetett az ilyet hívni, és komoly hangon belemondani a kagylóba, hogy "mennyi nálad egy óra?", aztán hangosan röhögve lerakni a telefont, és visszaülni nintendózni.

most? külön ember van arra is, aki kezeli a khurva instagramját.

vagy pl. egy 64 éves "apple-mániás" hipszter bácsi, aki 800ezres tableten írja a kézmíves bisztróról a reviewt, miközben 60 percig ücsörög egy belváros barber shopban, hófehér cipőben... mit kezdett volna magával egy ilyen a 90-es évek elején, 64 évesen? kb. röhögtek volna rajta az unokái, mikor leül a 386-os elé, és nem négyszer pörkölt, tibeti, mentás zabszemkávét kért volna ki a presszóban, hanem egy bögre teát, zsíros kenyérrel.

azzal keresnek manapság emberek havi 12ezer dollárt youtubeon, hogy kiülnek a patakpartra, és ott frissen sütött lepénykébe töltik a sztéket, és 3 centiről mutatják, ahogy darabolja a félkegyelmű a lilahagymát. asmr, mi? a kúúrva anyádat.

azzal, hogy fingópárnával a kezében sétálgat valaki az utcán, és minden jobb nő mellé odaáll műpukizni, miközben megkérdezi hány óra

azzal, hogy ül egy gitárral a kezében, a kisszobában, és "kávörözi" híresebb számok refrénjét, miközben sétál a fején a macskája, és néha benyit a nagyanyja, hogy éhes-e

azzal, hogy mindennap felrakja, hogy mit össze nem szerencsétlenkedett a konditeremben, és már 19 évesen felrobban a szteroidoktól. "my journey to 400lbs benchpress". az, b@zdmeg. dzsörni.

ez mondjuk 200millió ember.

a maradék x milliárd meg őrjöng fészbukon, és meg akarja ölni a másikat, mert az beírta egy azahriah hasmenés alá, hogy "kedvenc zeném. kisunokám mutassa :)))"

az igényesebb kis kelekótyák meg AI generált marhaságokon csodálkoznak, és mikor látnak egy 4 éves, harminckétujjas kesztyűt hordó kisfiút, ahogy az ácsorog egy 12 méter magas, aranyból kiöntött buddha-szobor mellett, és kéri a támogató lájkokat, mert "ez élete első szobra, és szerinte nem sikerült túl jól :(", akkor beírják, hogy "OMG!!! BEST ARTIST EVER. IN THE UNIVERSE. PERIOD. HANDS DOWN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!".

ez a probléma a 21. századdal, hogy megborult az emberek valóságérzékelése, és többségüknek elment az, a kevéske agya is, ami legalább még volt nekik, a kábelmodem beszerelése előtt.

és akármennyire is debil, boomer dolog régenmindenjobbvoltozni, igen, annyival jobb volt régen az élet, hogy egy lóf@szkategóriás semmiember nem gondolta legalább magát speciálisnak, mert kapcsolatban volt kb. 10 emberrel maximum, akik időről-időre biztosították arról, hogy tényleg hülye

most egy ilyen hülyének van 4 millió feliratkozója, és hamarabb kapja kézhez az nvidia legújabb rtx kártyáját, mint a rockstar games egyik alapítója, és ugyanúgy, ahogy a 90-es években a tom cruiset, testőrök kísérik az utcán, ha éppen kedve szottyan valahol letolt gatyával fejen állni, mindezt "élőzve" (amit egyébként 170ezer ember bámul egyszerre)

... pedig meg csak az elejen vagyunk.

Ugyanakkor minden uj technikai forradalom alkalmaval meg voltak ijedve az emberek, hogy itt a vilagvege. Amikor a lovashinto utan elkezdtek vasutat epiteni, akkor attol feltek, hogy ha 30 km / oranal gyorsabban megy a vonat, akkor az embernek osszerazkodik az agya es meghulyul. Aztan a telefon tette tonkre a levelirast, a gramofon az elo zenet, a teve a moziba- es szinhazbajarast. Amikor eloszor megjelentek a sugarhajtasu repulogepek, az utasok napokig szedelegtek a "sugartol".

Abba mar bele se gondoljunk, hogy a konyvnyomtatas csak 600 eve letezik, korabban meg sem volt erdemes megtanulni irni-olvasni, csak a rangos nagyuraknak - az atlagember mit olvasott volna?

Az altalad leirt 80-as evekben ALLANDOAN azt mondta mindenki, hogy a teve tonretette a gyerekeket, nem olvasnak, nem kommunikalnak, nem jarnak sehova. Most meg nezd meg, mit csinalnak az amerikai kutyak - ha valaki felemel egy telefont, akkor rohan, atoleli a gazdit es szeles mosolyra tatva a szajat a telefon fele fordul. Az "emberiseg" alkalmazkodik.

Abban igazad van, hogy a neuropszichiatria stb., tudomanya meg most lohol a kozossegi media karos hatasai utan, egy csomo mas tarsadalmi kerdest nem is emlitve.

De aki aggodni akar, gondoljon bele, hogy az emberek ketharmada nem jut eleg taplalekhoz a vilagon. Egyesek szerint demagogia, de ez az igazsag: vannak hatranyai es kell rola beszelni, de a kozossegi media luxusproblema.

Annyi, hogy kikapcsoljuk, te is, en is, es elmegyunk aludni.

Két világháború, két atombomba, számtalan népirtás, egy gazdasági világválság, milliók életét követelő kommunizmus, és szerinted a 20. században az emberek jobban szerették egymást

--- más az, mikor a vezetők és világbankárok egymásnak feszülnek, és más az, ahogy a kis falvakban éldegélők segítik egymást a mindennapokban. Az utóbbi szerintem is kiveszett, sajnos. Itt a hétköznapokról van szó, hogy már nem úgy állunk egymáshoz, mint 30 évvel ezelőtt.