A világ tényleg a 2000es évektől számítva kezdett nagyon rossz irányba haladni elromlani?

Atyaég... Két világháború, két atombomba, számtalan népirtás, egy gazdasági világválság, milliók életét követelő kommunizmus, és szerinted a 20. században az emberek jobban szerették egymást.

És mi az, hogy nem tanultunk belőle? 1924-ben a világ már túl volt egy világháborún...

nem, a 70-es evek is eleg borzalmasak voltak, kosz, sar mindenhol, hideghaboru, fegyverkezesi hajsza, olajvalsag, aruhiany, lakashiany

a 80-as evekben ugyanez, allandoan fegyverkeztek, mar az urben is, Csernoboli atomrobbanas a Szovjetunioban (Ukrajnaban)

a 90-es evekben az atallas az uj gazdasagi rendszerre remalom volt, vagtatott az inflacio, tomeges munkanelkuliseg, elbizonytalanodas, kuwaiti valsag, a teve eloben kozvetitette az Obol haborut, delszlav valsag, nepirtas es etnikai tisztogatas a szomszedban

nem szerettuk jobban, csak a mult szenvedeseit az agy hamarabb torli a memoriabol, mint a szep emlekeket (kiveve ha valami kulonosen borzalmas dolog tortenik, pl. haborus vagy koncentracios taboros elmeny)

ez a "nosztalgia" erzesenek a magyarazata

aki a hireket olvassa, arra mindig rator az "itt a vilag vege" erzes, mindig valsag volt / van, bekeidoben is, nem volt ez regen sem maskepp

es mindig van valami, ami miatt tonkremegy az elet, regen a mozi, aztan a teve, most a mobiltelefonok es a kozossegi media miatt lesznek elhulyulve es idegbetegek a gyerekeink

az emberek viselkedese sem volt jobb regen, ugyanolyan ingerlekenyek es onzok voltunk, mint most

13

Nezd, lehet kulonbozo a velemenyunk. En a 70-es evekben szulettem, akkor biztosan nem bantak az emberek egymassal nagyobb szeretettel, es utana sem.

Fizikailag is gyotrobb volt az elet, mindent sokkal bonyolultabb volt megszerezni. Mindenhol allandoan hosszasan sorba kellett allni, tomeg volt es lokdosodes, mindenkinek elment a kedve az elettol, mire bevasarolt, mert nem volt eleg bolt. A strandon felorat alltak sorba egy pohar langyos sorert. A boltban, meg az orvosok a rendeloben ugy beszeltek az emberrel, mint a kutyaval (tudom, neha most is, de akkor sem volt jobb, ha nem volt az orvos ismeros). A vonatok olyan mocskosak es budosek voltak, hogy ma elhanynank magukat, nem lehetett Nyugatra utazni, csak a kivaltsagosoknak, neha. Nem voltak autopalyak, ketsavos foutakon kellett menni es elozgetni, rengeteg volt a baleset. A vasuti atjaroknal neha felorakra is megallt a forgalom, az utak mindenhol rossz minoseguek voltak, ugy razott a busz, hogy beszelgetni sem lehetett. Minket az ovodaban, iskolaban a 70-es eveben meg is vertek (nem gyakran, de igen, pedig tilos volt). Kotelezo sorkatonasag masfel-2 evig, elszakitva mindenkitol.

De mondjuk menjunk vissza a 30-as evek elejere, mielott a zsidouldozes kezdodott stb. Ha esetleg a kezedbe jut, Radnoti Miklos felesege irt naplot ezekbol az evekbol, csak maganak, oszinten. Mint budapesti, fiatal ertelmisegi no. Egyaltalan nem tudtak egymasra jobban szamitani az emberek, a csalad segitett (ha segitett) es egy-ket kedves ismeros. Mindenhol mashol ugyanugy mindenki csak magat nezte.

De elfogadom, ha neked mas emlekeid, tapasztalataid voltak, vegul is minden korban van valami jo is.

Kérdező, az a helyzet, hogy te a saját rossz tapasztalataidat vetíted ki a világra és idealizálod a múltat. Ez a kettő külön-külön is rossz hozzáállás, de együtt különösen.

Minden korszaknak megvoltak a maga előnyei és hátrányai, és ez alól a jelenlegi sem kivétel. Manapság is vannak olyan szoros emberi kötelékek, ahol a felek az életüket adnák a másikért.

(Kérlek, többet ne írj ilyen butaságot: "sokkal nyugodtabbak voltak a háborút leszámítva". Hihetetlen ízléstelen.)

10-es által említett dologban van igazság, de a kérdés nagyon összetett. A mezőgazdaság előtti, sokskzor ökológiai okok miatt bizonyos fokú egyenlőséget fenntartó társadalmak érték meg az átalakulást traumatikusan, hiszen ez a legtöbbször vagy külső hódítás, járványok, elnyomás során köszöntött rájuk, vagy, néha, belső ,,fejlődés'' útján, amelynek viszont többnyire része volt a társadalmi különbségek megjelenése is, többnyire vaskos igazságtalanságok formájában, illetve a természeti környezet pusztulása is. Nyilván egy felbomlott, azelőtt egyenlőségibb jellegű rendszer valóban tűnhet - jogosan is - magasabb rendűnek, mint az utána jövő, többnyire igazságtalanul rétegzett társadalom.

Ami engem illett, a 70-es évek kisgyerekként, a 80-as gyerekként és kamaszként ért. Mélyszegénységet nem láttunk,részben, mert ami volt, azt gyerekként nem ismertük fel (voltak állami gondozott oztálytársaink, akik időkről időkre rejtélyes módon eltűntek, lemorzsolódtak), részben meg mert a szegénység egyes látható formáit - pl. h valaki szó szerint ki van hajitva az utcára - az akkori rendszer valamelyest elterelte, részben repressziv eszközökkel, részben pedig valós megoldásokkal (pl létezett házgyártechnológia és társadalmi tervezés, egy-két dologban a mai rendszer tényleg elmebetegebb az akkorinál, főleg a néplakhatás terén). Ennél is fontosabb volt, hogy a késő 80-as években volt egyfajta pezsgés. Nyelvek? Latint eszperantót, finnt, kínait, németet tanultam szabadidőben, filléres könyvecskékkből mit sem törődve, melyik lesz hasznos, csak simán nyári szünetek, hétvégék eltöltése, kíváncsiság céljából. Ma szemmel nézve kicsiny számítógépek, (Primó, ZX81), kockáspapirokon megtervezett gépi kódú vagy egyszerű BASIC programok. Képírások tanulgatása, törikönyv lapjairól rovásirásé is. Cigány nyelvtanulás, cigány családokhoz járás. A 70-es években meg ott volt a rengeteg fizika-kisérletezés a konyhában, a gyerekkönyvtár Öveges-könyveiből.

Ehhez képest a 90-es évek maga volt a rémálom. A gyerekkor elmúlt, és a 88-as év optimizmusa is. Hajléktalanság, munkásszállók bezárása, a legelesettebb emberek kihajitása az utcára, akkoriban lényegében meghalni. A civilizáció összeomlása, rövidlátó triázs-megldások mindenütt: nem a mai értelemben vett józan nyugati kiengyensúlyozottság, hanem lényegében egy hatalmas triázs, a sérülékeny rétegek teljes elhajítása. No meg ekkor jöttek a felnőttkor problémái is, hisz ekkor nőttünk fel egyénileg is. A cigányok nyelve, ami előtte annyi örömet jelentett, továbbra is örömet hozott, de az ember szembesült a cigányság pusztulásával is, ami az ,,átalakulás'' során osztályrészüknek jutott.