A magyar nép miért ennyire gyűlölködő és irigy?

Az elmúlt mondjuk 75-80 évben a rendszerváltás körüli kicsi kivétellel minden magyar politikai rendszernek az volt a jól felfogott érdeke, hogy széthúzást, ellenségeskedést, bizalmatlanságot szítson az emberek között, hogy azok ne tudjanak/akarjanak együtt fellépni az érdekeik érvényesítésére, illetve hogy a folyamatos ellenségkép és félelemkeltés elfedje a nyomorult életkörülményeket. Még ha a rendszerváltás után lett is volna egy szándék levetkőzni ezt a "remek" szocialista örökséget, az elég gyorsan hamvába holt az Orbán-Gyurcsány rendszer kiépülésével és a folyamatos, parlamenti ciklusokon átívelő, ma is tartó árokásással.

Plusz 2010 után bejött a social media, és átvette az életünk fölötti irányítást az algoritmus, ami a fröcsögést, az indulatokat tolja a képedbe és gerjeszti.

Röviden: alapvetően a politikusok okozzák, meg az, hogy barmok vaygunk, és felülünk nekik ahelyett, hogy odafigyelnénk embertársainkra, és a facebook sem segít.

A magyar nép is, és a fejlett nyugat népeinek többsége ilyen, amelyet Peter Sloterdijk német filozófus is megerősít, aki szerint a világnak, amelyben élünk, a harag, valamint a felháborodás az üzemanyaga.

Noha a tudomány napjainkra erre választ tud adni, itt szemmel láthatólag, még nem közismert, de leginkább a "90-es évek"-re történő utálás közelíti meg az okot, és még világosabban kitűnik a 8-as válaszból.

Elhangzott már egy párszor, itt-ott, hogy a fejlett nyugat egy hedonista létmód szellemében él, s köztudott, hogy ennek a "fogyasztói társadalom" a kiszolgálója. Tulajdonképpen ennyire még sohasem tapasztalt jólétben él az emberiség ezen hányada - ha összevetjük a középkorival. Egyes királyi udvarok fényűzését is messze túlhaladjuk ma már, mégis úgy érezzük, ez nem elég, lehetne jobb is, és ez állandósuló boldogtalanság érzetet szül.

Dr. Anna Lembke (USA), akinek a "Dopmainkorszak" c. könyve már magyarul is kapható, egy drogosokkal foglalkozó pszichiáter, és megdöbbenve vette észre a népességben (és még saját magán is) azokat a tüneteket, amelyek a függőségben szenvedők (pl. drogosok) esetében mindennaposak. Köztük van a felfokozott érzékenységből eredő, gyakran feltörő agresszivitás, mely a gyűlölködésnek is mozgatórugója.

Felismerte, hogy ez a jóléti állapot, a bőségből eredően, a számos kényelmi eszközével, az élvezeti eszközök garmadával, a kellemetlenségek szinte kényszeres kikerülésével ugyanúgy hat az érzelmi központunkra, mint pl. a drogosoknak a drog. Akik szintén egyre többet és jobbat akarnak a szerből, mert - hamar megunván - a pillanatnyi nem elég, még jobb kell. Azaz magától a drogtól kerülnek olyan állapotba, hogy egyre rosszabbul érzik magukat, a szerfogyasztás ellenére.

Ez egy biológiai (hormonális) folyamat, amely evolúciósan alakult ki az állatvilágban (így az embernél is), amely egyensúlyra törekszik, ha túl sok kellemes inger éri, hosszú távon.

A szintén megjelenő - egyénileg is érezhető - következmény a motivációhiány, fáradságban, tehetetlenségben, az erőfeszítésre való képtelenségben jelentkezik, amely nagyon kellemetlen, és kezelhetetlennek látszik, hiába a sok (egyre több) aktiváló szer (kávé, csoki, energiaital, stb.). A természet ezt - a rosszra való érzékenység növelésével - éppen a haraggal pótolja, amely rövid időre tartalék energiát ad. Elég egy kimondott gyűlölködő mondat, s attól máris cselekvő képesebbnek érezzük magunkat. (ösztönös ez, észre sem vesszük)

Vagyis a 90-es évektől beszivárgó jólét, amelyet az előbbiek alapján nem érezzük annak, az ami ilyen súlyossá tette az életmódunkat.

Közte van persze a mobilhasználat is, mint függőséget okozó eszköz, de ez csak egy töredéke annak a sok másik lehetőségnek, amelyet a digitális kultúra hozott el számunkra.

Az újabb és újabb harag megbetegít. Ezt nem részletezem, orvosilag már ismert. Tehát a nyugati világgal egyetemben súlyos állapotban vagyunk, amely emiatt az összeomlás felé tart. Nehéz kb. 2 milliárd embert rávenni arra, hogy a számos függőségét számolja fel, úgy mint pl. egy dohányos abbahagyná a dohányzást. Az elvonási tünetek azonnal visszarántanak, és csak haragot szülnek (lásd mobiltiltás - nem lett volna tüntetés, ha ez nem függőség lenne).

Lembke könyve számos sokkoló esetleírást tartalmaz, érdemes beszerezni.