A szüleink által adott név befolyásolja, hogy a környezetünk hogyan viszonyul hozzánk?

Tegyük fel, minden családnak van egy története, kultúrája, világnézete, és a szülők előszeretettel választanak olyan nevet a gyereküknek, ami ezt tükrözi.

Ez az ok/világnézet lehet bármi: vallás, etnikai hovatartozás, politikai beállítottság, társadalmi státusz / ősök társadalmi státusza, akár személyes érdeklődés, hobbi, kedvelt irodalmi / zenei irányzat.

Pl. Kohn Slomó, Hargitai Mária Magdolna, Orsós Leonárdó, Tóth Eszmeralda Rozalinda, Kiss Olivia “szigorúan rövid magánhangzókkal, mert úgy is külföldön fog élni”.

Valamilyen szinten nyomást helyeznek a gyerekre. Megpecsételik és behatárolják azt az értékrendszert, személyiséget, amit magáénak kéne vallania.

Viszont ahogy az ember fejlődik, gyakran a szöges ellentéte lesz ennek az ideálnak, felszínre törnek a saját gondolatai, de ha nem változtat nevet, a szülei által ráaggatott névvel kell léteznie. Az előítéletek pedig folyamatosan rázúdulnak.

Példának okáért: én kaptam egy kifejezetten idejétmúlt nevet. Hiába becézgettek, a rövidített formái nagyisak, öreglányosak. Konzervatív, keresztény családban nőttem fel. Amíg a generációmban inkább megmosolyogtatóan hat, a hasonló értékrendű háztartásokban a mai napig igen kedvelt.

Gyakran éreztem, hogy pusztán a nevem miatt ellenérzést keltek sok emberben.

Még meg sem szólalok, azt feltételezik, hogy egy undok, szemellenzős kis béka vagyok, vagy konzervatív (NEM!), nemzeti érzelmű (NEM!), érdekkeresztény (SOHA!), homofób (NEM, sőt, érintett vagyok a témában!).

Ha pedig a becézésén mutatkoztam be, egyből azt feltételezték, hogy a kedvenc hobbim a népi kosárfonás, és egy kis omladozó parasztházban élek valami 20 fős zsákfaluban.

Pedig fun fact: minden, amit a nevem alapján feltételeztek rólam, a szöges ellentéte a személyiségemnek. Olyan, mint egy ruha, egy címke, amit köteles voltam viselni évtizedekig, miközben egyáltalán nem illett rám.

Másnak is volt hasonló élménye vagy észrevétele?