Szerintetek mik a társadalmilag leghasznosabb munkák tevékenységek?

Mindig is fontosnak tartottam hogy társadalmilag értékes munkát végezzek, de az élet nem így hozta. Nem volt könnyű hátterem, konoly egészségügyi problemaim voltak. Könyvelő letttem, egyébként szeretem.

Rossz érzéssel tölt el hogy úgy érzem, a társadalmilag hasznos munkákat lenézik. Nem becsülik meg anyagilag, emberileg, túlhajszolják őket. Senki nem értékes munkára vágyik, inverz világot élünk.

Az Orvosokat, ápolókat még sokat megbecsülik. De a legfontontosabb az életben az élelmiszer, otthon, fűtés. Ezeket betanított munkások végzik többnyire kényszerből. Senkit nem ismerek aki növény vagy állatot termelne, villanyszerelő, vízszerelő, kőműves akarna lenni. Ezeket én is gyűlölném. Olyat sem ismerek, aki az állami infrastruktúrában akarna fizikai munkát végezni pl. villamos energia termelés, szemét szállítás, villanyhálózat karbantartása, tömegközlekedési eszközök karbantartása és vezetése, asztaltozás, stb...

A ruhák, cipők is fontosak. Elég puritán vagyok, de fontos hogy ne fázzunk. A tisztálkodás, higiénia. Ezeket a termékeket kb. indiai rabszolgák állítják elő pedig ezek nélkül télen megbetegednénk. Az ipar sem egy megbecsült szektor.

Őszintén nem értem kik és hogyan termelik meg azt amiből fenntartjuk magunkat. A korrupció egy másik téma, de alapból kik végzik ezeket a munkákat? A mezőgazdaságot, ipart, egy csomó mindent nem is lehet városban csinálni. Vidékre meg ugye senki nem vágyik.

Úgy érzem valami nagyon nem stimmel. Ebben az értelemben a munkaerőpiacnak én is rossz oldalán állok (pedig a könyvelő erősen hiányszakma). Az ismerőseim főleg szórakoztató iparban, bankszektorban, tőzsdén, irodában tevékenykednek. Akik látszólag csinálnak valamit azok is csak továbértértékesítéssel, szolgáltatás értékesítéssel foglalkozó cégek fogaskerekei.

Talán csak az én közegem ilyen. Meg a médiában ezt látom. Úgy érzem a mai értékrend nem fenntartható. Mikor jutunk el oda hogy jobban megéri rabolni mint termelni? Már most sem értem miből termeli meg ez az Ország a szükségleteit.

Persze a valóság nem ezt igazolja vissza. Lehet bármilyen elméletem, ha egyszer a gyakorlat működik. Többségünknek van fűtött fedél a feje felett, tud mit enni, van miben járnia, nem mezitláb jár télen, tud mit enni, kap valamilyen szintű oktatást és orvosi ellátást, van telefonja, internete, hűtője, pc-je...

Egyszerűen nem fér a fejembe hogy működik. Tényleg ilyen brutálisan hatékony a termelés? Elég ha ezerből egy foglalkozik ilyesmivel? Vagy én nem látom át.

Generalizált szorongás szindrómám van. Néha ráfeszülök ilyesmire, hogy egy érték nélküli világban vagyok egy értéktelen ember. Közben a piac erre rácáfol.

Nektek mi a véleményetek?