Talán ők nem emberek hanem szentek?

Idióták.

De egyébként a realitás véget az ő szempontjukból meg mi vagyunk azok. Én is mélyen elítélem a vallási fanatikusokat akik képesek kárt okozni másoknak az idióta hitük miatt. De nyilván ez nem épp a kereszténységben van jelen. Egyébként valahol irigylem azokat akiknek van hite, mert nekem például nincsen és tudom, hogy csak egy életem van, és igazából ha meghalok nem lesz semmi sem és kb 25 év múlva senki nem fog rám gondolni sem. Ez a legtöbb emberre kb igaz, de ház sajnos ez van.

Ha szentek lennének, nem ítélkeznének.

A szentek (ha vannak egyáltalán), nem méltatlankodnak annak kapcsán, ami van, hanem arra fókuszálnak, hogy hozzájáruljanak az élethez.

Másokat elítélni gyarlóság. Édes bűn, mint a pletykálkodás.

- Hiszel Istenben?

- Igen.

- Aki veled ellentétben tisztán látja a múltat, a jövőt, az összefüggéseket, és aki a legfőbb hatalom?

- Igen.

- Akkor az ítélkezést bízd rá.

Szerintük nem ugyanoda kerülünk, aki hisz, az a mennyországba kerül, aki nem az nem.

Nagyon nem lehet éles határt húzni a vélemény és ítélkezés között. Az ő (keresztény nézőpont) hitük szerint vagy az az 1 Isten és ő segíti az életüket. Tehát ha megkérdezed pl, hogy mi a véleménye a buddhizmusról, akkor azt fogja válaszolni, hogy egy nem létező dolgot imádnak, hisz nincs másik Isten számukra.

6-os vagyok

*ez nem ítélkezés, ez a véleménye. De mégis degradálja más nézőpontját, úgy ahogy azokét is akik nem hisznek.

Nekem sokszor a vallásos emberek tolakodóak és sokak egyszerűen.

Pl van a tiktokon Szandi

Nagyon cuki óvónő csajszi. De a napokban is feltett videót és kommentben megkérdezték tőle mennyi gyereket akarnak majd, fognak e védekezni. Szandi pedig erre azt reagálta hogy nem gondolja hogy védekezni fognak, annyi gyerekük lesz amennyit Isten ad, és ő is fogja felnevelni őket….

Ez nekem sok volt és teljesen ledobbentem, maximum akkor kivitelezhető ha nem fognak szexelni kb sohanapjan, de akkor meg minek házasodnak össze

Ez kicsit ilyen általánosítás gyanúját keltő, már-már provokatív hatással bíró kérdés.

Kezdjük ott, hogy vajon sokan vannak-e azok a keresztények, akik egyben hívők is?

Mert hát az is keresztény, akit csak megkereszteltek, de élete során nem hisz. Ilyen alapon a nem hívő keresztények miért ítélnék el azokat, akik nem is keresztények és nem is hívők? Csak azért, mert velük ellentétben ők nem lettek megkeresztelve? Aki meg amúgy sem hisz, az mégis miért lenne arra büszke, hogy meg van keresztelve és miért tartaná magát többre/többnek?

Mivel ez elég abszurd logika lenne, így kicsit hámozgassuk tovább a gondolatmenetet, hogy szűkítsük a halmazt, hiszen csak azokra a hívő keresztényekre vagy kíváncsi, akik elítélik a nem hívőket. Itt sajnos kénytelen vagyok feltenni a kérdést, hogy mégis mi alapján gondolod azt, hogy ebben a specifikus al-alkategóriában sokan vannak? Mi számít soknak? Mihez képest? Ennek eldöntéséhez kéne valami összehasonlítási alap.

A másik meg az, hogy honnan jött neked ez a „szent” kifejezés? Csak mert én úgy tudom, hogy a szentté avatás többnyire halál után történik. (Már aki érdemesnek találtatik.) Aki meg csak úgy magát önkényesen szentnek hiszi/gondolja, az vagy rosszul értelmezi keresztény vallást és/vagy valóban fanatikus. De ilyen alapon felvetődik egy újabb kérdés, is, hogy aki rosszul értelmezi a vallást és/vagy fanatikus, az valóban hívő-e, vagy csak azt hiszi/gondolja magáról, hogy az?

*Sok keresztény elítéli a nem hívőket*

Nem az embert ítélik el, hanem az ember mögött lévő bűnt. Nagy különbség. Amit a világi nem tud, nem ért, nem lát, és saját cselekedetének tulajdonit. A valóság meg az adott ember mögött mindig ott lapul a szellemiség ami felindítja a cselekedetre. Az ítéli meg a hívő, és nem az adott embert.

9+

Szerinted ki a bűnös? A felbujtó, vagy a cselekvő? A felbujtó aki azt akarja, hogy az adott ember legyen a "villámhárítója"+ ami neki járna büntetés a másikat sújtsa vagy az ember? Aki tudatlan, és csak őt látni?

Isten látja a felbújtót, és látja az embert is. És különbséget tesz-tudatlanság ideje, és már nem tudatlanság ideje között.

A felbújtónak mi a parancsa a másik oldaltól? Ameddig ki tudja élni rajtad keresztül a vágyait, addig használ, utána eldob mint egy rongyot és ugyan abba a büntetésbe részesülj halandó ember, és oda kerülj a végén-a legvégén-ahová ő. Ez a feladata, ezt viszi végbe, és az ember-a halandó ember ezt nem veszi észre. A keresztény tudja, észreveszi, és nem az embert ítéli meg, hanem a mögötte lévő szellemi hatalmat.

Hát ezért oltári nagy tévedésben vagytok, és mondtok felelőtlenül, ismerethiányból ítélkezést-ott ahol nem ítélkezés van.

Ha kegyelmet kap odafentről az ember, akkor a mögöttes szellemi lénytől meg lesz szabadítva. Ha nem kap kegyelmet, akkor Isten hagyja a szellemiségnek végig vinni a másik oldaltól származó parancsát.