Miként lehetne egy irodalmi mű formájában ábrázolni egy olyan közösséget vagy egy olyan világot, ahol mondjuk az a természetes, megszokott, ha gazságokat, gonoszságokat művelnek az emberek következmények nélkül?

Te most komolyan gondolod, hogy az emberiség történelme veled kezdődött? A mai világunk? Hát irodalom órán hol voltál? A görögök óta erről szól az irodalom.

Az ember, mint homo sapiens pedig legalább 150 ezer éve így működik. Ösztöneink szintjén ugyanúgy éljük meg a valóságot mint akkor. A féltékenységet, gyarlóságot, mohóságot, hatalomvágyat, irígységet, szadizmust, önzést, hiúságot, félelmet, gyönyört, éhséget, szomjat, szexualitást és annak minden árnyalatát stb. ugyanúgy éljük meg ahogy őseink.

Irodalmi formában meg úgy lehetne ábrázolni, hogy írsz egy zseniális szöveget ami még eddig nem létezett, oszt jó napot.

Ha neked valami szakállas bácsi azt mondta, hogy az ember ösztöneit tekintve morálisan egyre jobb lesz, csak haladni kell előre, akkor ő hazudott neked. Próbálj meg rájönni, miért mondta ezt...

2

Tessék:

[link]