Csak én érzem úgy, hogy ez a trendi fene nagy elfogadás kezd átesni a ló túloldalára?

Igen, arról van szó, hogy nem ebben nőttél fel, ezért fura, persze ezzel sokan vagyunk még így. De nincs ezzel baj, a világ mindig változik, ezzel most szembesültél (és kb. tízévente ismét szembesülni fogsz vele).

Innentől kezdve rajtad áll, hogy haladsz a korral vagy olyan leszel, mint régen a lesajnált nagyszüleid, akik egy ponton szintén elakadtak, hiszen ők meg az ő világukban szocializálódtak és nem a te progresszívebb korodban.

Ez nem "elfogadás", hanem elmebaj.

Nem értem, miért sértő, ha valakit annak hívok, aminek kinéz.

Az én szemem pl. elsőre sokszor kéknek néz ki, de amúgy zöld. Verhetném én magam, mikor valaki azt mondja, hoy de szép a kék szemem, de fölösleges, mert bizonyos fényben, hirtelen ránézve a világos szemem akkor is sokak számára kéknek fog tűnni.

Ezek a sértődékeny emberek az egész identitásukat arra építették fel, hogy a világon mindenki ezt visszaigazolja és validálja. Ez pedig teljességgel lehetetlen. Lehet ezen hisztizni, meg tiktokot gyártani róla, vagy lehet ezen vállat is vonni, és elfogadni, hogy van, amikor a majonézes kupa akkor is majonézes kupának néz ki, ha abban víz van.

Ezaz áldozathibáztatás is... persze, tejesen elfogadhatatlan és maximálisan elítélendő dolog az, hogy egy szatír bárkit zaklat, bármilyen körülmények között.

Ugyanakkor ez a "nehogy már én öltözködjek visszafogottan, hadd tárgyiasítsam már magam, ha azt szeretném, de egy férfi ne tárgyiasítson engem, ő fordítsa el a fejét és ne bámuljon rám" mentalitás működött valaha bárkinek is? Csak kérdezem. Mondott valaha nő olyat, amit a férfiak kollektíven megfogadtak?

Tudjuk nagyon jól, mennyi p-dofil ember van, és ha a gyerekemet csak potenciálisan is megóvhatom egy kicsikét attól, hogy ezek áldozata legyen azáltal, hogy normálisan felöltöztetem, akkor lesz-rom, legyek áldozathibáztató.