Írországban milyen az élet?

Én itt élek 10+ éve. A megélhetés, mint mindenhol, nyelvismerettől és munkatapasztalattól függ, ha ezek megvannak elég könnyű munkát találni. Soha nem találkoztam semmiféle diszkriminációval a származásom miatt. A végzettséget spécibb munkakörökben nézik csak, amúgy a tapasztalat számít igazán.

Az emberek jó fejek, nyitottak, barátságosak, de emellett elég lusták és hiányzik belőlük a logika. Gyakori a "semmi se működik, de jólvanazúgy" mentalitás, ez észrevehető a bürokráciában meg egy csomó hétköznapi dologban. Annyira nem zavaró ez sem, mert nem frusztráltan állnak hozzá a helyiek, hanem humorral, lazán.

Jelenleg hatalmas a lakáskrízis, nehéz élhető lakást találni normális áron, az albérletekért százasával állnak sorba az emberek és jelenleg nem látszik javuló tendencia, szóval most marha nehéz csak úgy kijönni és szerencsét próbálni. Az életszínvonal, ha tudsz normális lakást szerezni, teljesen korrekt, de jelenleg a lakhatást a legnehezebb megoldani.

Az egészségügy gyatrább, mint otthon, az oktatást nem tudom, mert nem tanultam itteni intézményben, a kaja nagy része importált, tehát nem valami zamatos, de legalább egész olcsó (a gyümölcsöket leszámítva). Egy csomó minden olcsób, mint Mo-n. Normális tömegközlekedés csak nagyobb városokban van, vidékre kell autó.

A klíma nem olyan vészes, a tévhitek ellenére nem esik állandóan, bár nekem februárra előjön a szezonális depresszióm a napsütés hiánya miatt, de simán megtehetem azt, hogy télen meleg, napos helyre utazom feltöltődni. Nyáron viszont este 10ig süt a nap, ami kicsit kompenzálja a hosszú, sötét telet.

Én az emberek és a jobb megélhetés miatt jöttem ki és szeretek itt élni, de nem itt fogom leélni az életem. Még 5-6 év és mediterrán vidékre költözöm.