Idegen kiejtésű, de anyakönyvezhető név viselése Magyarországon? Mennyi “hátrányt” róna rám?

A probléma a következő: születésem óta gyűlölöm a nevemet. Öreges, és annyira távol áll a személyiségemtől a hangzása, hogy évek óta gondolkodom a megváltoztatásán.

Van egy bizonyos keresztnév, amivel úgy érzem, képes lennék élni. Egyáltalán nem hajmeresztő kategória, szerepel is az MTA listán, viszont magyarosan kiejtve nevetségesebben cseng, mint az eredeti latin kiejtéssel.

Nem az a helyzet áll fenn, amikor Natanielnek anyakönyveznek egy gyereket, de az anyja meg Nétönkének hívatja.

Egyébként a név: Stella. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc nevem volt a Csilla, de több ilyen nevű személy is él a családban, ez pedig legalább jelentésben hasonlít hozzá. Vannak Stella nevű ismerőseim itthon, és mindenki “sz”-szel, azaz “Sztellának” ejti a nevét. Ami szintén benne van így a listában, de valljuk be, “idegenebb” hatású és sokkal “hülyébb” ez az írásmód, ahogyan az “s” betűs “Stella” kiejtés is.

Egyedül attól tartok a változtatás meglépése után, hogy sok előítéletes, földhözragadt ember megbélyegezne emiatt.

Mert ebben az országban már reflexből romának vagy feltűnősködő prolinak kezelnek mindenkit, akinek egy kicsit is “furább” nevet visel.

Ahogy megfigyeltem, ebben a társadalomban sokkal kisebb vétség is elegendő, hogy kirekesszenek és diszkrimináljanak.

Semmi rasszizmus nincs bennem, 100%-ban fehér vagyok, az viszont való igaz, hogy etnikailag nagyobb százalékban vagyok “mocskos nyugat-európai kűfődi”, mint magyar, ami a vezetéknevemen is látszik, így talán nem is annyira indokolatlan, mintha Kiss, Kovács, Takács névhez venném fel.

A húgomnak is olasz keresztneve van már születésétől.

Azért szerintem ez még mindig nem olyan kirívó, mint a Brendon, Medox, Eszmeralda kategória.

Akiknek hasonló neve van: ti miket tapasztaltatok? Hogyan viszonyul hozzátok a környezetetek?