Hol volt az első boszorkány égetés Európában és mikor?

Volt boszorkányégetés a kora középkori Európában, ezt onnan tudjuk, hogy 785-ben a paderboni zsinaton halálbüntetés terhe mellett betiltották, mert a pogány szászoknál szokás volt. Gyakran azért is halálbüntetés járt, ha valaki azt terjesztette, hogy léteznek boszorkányok (ti. varázserővel rendelkező emberek).

A keresztény tanokkal alapvetően összeegyeztethetetlen volt, mivel azok szerint embernek nem lehet varázsereje, így boszorkányok sem létezhetnek. Ez azért nem annyira egyértelmű, mert a boszorkányüldözés gyakran összemosódott a pogányüldözéssel.

1484-ben VIII. Ince pápa kiadta a Summis desiderantes affectibus kezdetű bullát a boszorkányság ellen.

Ekkortól pápai áldással égették a boszorkányokat, akik az ördöggel cimborálnak, de korábban is volt minden időben boszorkányégetés a babonás kereszténység körében, csak ritkábban, például Magyarországon Könyves Kálmán király híres boszorkánytörvénye („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”) a 12. század elejéről származik, de máshol hittek bennük és üldözték is őket.

Van ellenben olyan vélemény is, hogy valójában a boszorkányégetés azért lódult meg a XV. században, mert a keresztesháborúkkal és az Európába behurcolt pestissel roppant megfogyatkozott a földrész népessége és a javasasszonyok körében ráadásul jól ismertek voltak különféle születésszabályozó módszerek, korai vetélést előidéző szerek, így valójában ezt akarták megszüntetni, mivel alig született gyermek abban az időben. Nyilvánosságot nem kapott ugyan ez a tendencia, de mindenki tudott róla, még az Egyház is a gyónások révén. Nem hiába ábrázolták a boszorkányokat vajákos asszonyoknak, mindenféle füvekkel és főzetekkel, pedig igazság szerint ezek a népi orvoslást folytatták, így elsősorban őket irtották ki, amivel el is érték a fogamzásgátlás megszűnését, csakhogy nagyon beindult a boszorkányüldözés és igazi célját amúgy is csak a főpapság ismerte, meg ezekkel a javasasszonyokkal szinte mindenki kapcsolatban volt, vagy került, így könnyen továbbterjedhetett az üldözési láz, szinte bárki gyanúba eshetett, a középkori inkvizíciós kínzásokkal meg bárkit beismerő vallomásra lehetett bírni.

Ki kellett alakulni a humanizmusnak, hogy a kínzással kicsikart vallomásoknak ne legyen bizonyító ereje, meg a tudományoknak is fejlődnie kellett, beleértve a jogot is, de elszórtan még a XIX. században is volt boszorkányper, olyan szörnyűséget szabadított el az Egyház, akár igaz a fenti feltételezés, akár nem.

Így valóban nem beszélhetünk 'első' boszorkányégetésről, mert az mindig előfordult a kereszténység történetében.

[link]