Milyen volt a szocializmusban a tanárok fizetése?

Még hányszor kell leírni, hogy felfogjátok?

A fizetés ugyanilyen alacsony volt, csak a munka volt normális!

Napi 3-5 tanóra és még ugyanennyi munka, de azt már akár otthon is lehetett!

Ha volt túlóra, azt fizették!

Annyi nincs, kb. másfél hónap nyáron. A tanárnak akkor is van dolga, amikor diák már nincs ott.

Ez nem változott, azért nem írtam.

Ami viszont változott: a MEGBECSÜLÉS!

Régen a tanári pálya tiszteletre méltó volt. Ma egy diákot nem lehet kiküldeni az óráról. Tanárverés sem volt régen. Ha egy diák rosszul tanult, a szülő őt vette elő.

12 &14 voltam, még kiegészítem egy vicces mondással..

Mikor megy felvételizni a diák a tanárképző főiskolára, és megkérdezik tőle:

- Miért szeretne tanár lenni? Tudna mondani három indokot?

Diák: június, július, augusztus.

:)))

Az volt a különbség, hogy a 80-as években egy átlagkereset 1500 forint körül voltm, ami nagyon jónak számított. Viszont 20 fillér volt a zsemle, 1.50 a tej és még sorolhatnám a szó szerint filléres dolgokat. Mindenki tudott félretenni, saját lakást előlegezni, majd havi szinten fizetni. Nagyon nagyrészt annek a dolgozó generációnak köszönhető, hogy az utódoknak most van saját fedél a fejük fölött.

Szinte mindenkinek volt az akkori időszak szerinti modern cucca, színes tévé, számítógép, szintetizátor, kvarcjátékok, walkman, később discman, és még sorolhatnám. Nem voltak szegény emberek, mindenki középosztálybelinek számított. Olyan nem volt, hogy valaki ne dolgozzon, mert bevitték munkakerülésért. Nem voltak hajléktalanok, koldusok.

Akinek tanár/irodai dolgozó/leltáros, stb. volt a szülője, annak mindig volt otthon papír, sima ceruza, színes ceruzák, rotring ceruza/radír, minden létező irodaszer. Hazavitték a dolgozók, haza lehetett vinni, belekalkulálták a készletbe.

Ebédszünetben intézte mindenki a nagybevásárlást, magánjellegű telefonokat (ottani telefonról), fizették be a csekkeket, így amikor hazamentek, már csak a házimunka/főzés maradt. Nem volt az a stressz, ami most van. A munkaidő 7-8 óra volt, de nagyon sokan 4 órában dolgoztak, és abból sem haltak éhen. Nem nézte senki, hogy ki mennyi időt tölt cigizéssel, kakilással, kávézással.

Nem volt olyan, hogy valakinek interjúra kell várnia, aztán elutasítják. Nem állt hosszú stresszes sor a munkákért, mert mindenkinek volt.

A dolgozók számtalanszor bevitték a gyereküket a munkahelyre, ha nem volt bölcsi, ovi, suli, vagy betegek voltak.

Összességében véve a tanárok (és más dolgozók) bére bőven elég volt arra, hogy fizessék a lakás részleteit, a rezsit, élelmiszert/ruhát/elektromos árucikket vásároljanak, és még nyaralni is tudtak menni minden évben, akár kétszer is, külföldre is. Sok tanár és szülő táborozni is vitte a gyerekeket.

Rengetegen vállalati üdülőkbe mentek Balatonra, amit nagyon élveztek.

Én ebben nőttem fel, ezért látom a hatalmas különbséget az akkori élhető és élvezhető, illetve a mostani pokol között.

Hiába keresnek most többet az emberek, a fizetés nagyon nem emelkedett arányosan az árakkal, ezt most már mindenki észrevette.

Tulajdonképpen nem a fizetés kevés, hanem ahhoz képes abnormálisan drága minden. Régen 2000 forint fizetés mellett 20-40 forintból bőven be lehetett vásárolni, most 200 000-res fizetés mellett 20 000-40 000 forint egy alap bevásárlás.

A nyugdíjasok mindig tudtak adogatni a gyereknek, unokáknak, ma már önmagukra sem elég.

A 80-as években marhára nem 20 fillér volt a zsemle!

Már a 70-es években is 40 fillér volt!!!

Én 1981-ben kezdtem el dolgozni, és friss diplomásként 4.000 ft volt az alapbérem, plusz 30% nyelvpótlék (külker).