Ami nincs közvetlenül jelen az csak képzelet és fantázia szinten létezik vagy van saját létezése is?

Értem mire gondolsz, itt most a tiszta tapasztalatra értem, ahogy egy bébi tapasztalja, meg sok kisgyerek is, mielőtt hozzátanulnak dolgokat, és annak megfelelően asszociálnak. Így van, helyes a meglátásod hogy a tiszta tapasztalatunk természete nem felel meg a fizika törvényeinek, csak akkor felel meg ha társítunk hozzá elképzeléseket, máskülönben folytonosan feltűnő és megszűnő észleléseket tapasztalunk, amik így megfigyelve nem illenek bele az elképzelésbe hogy lenne önálló létezésük, ami független a megfigyelőtől.

Mondtad hogy az ókorban is foglalkoztak ezzel, nem találtam anyagot, tudsz valamit ajánlani?

"Minden esetben, amikor tényleges vizsgálat történik, az jön ki, hogy minden a helyén van."

Én is így értettem, minden a helyén van, mert a törvényszerűségek állandóak, és annak mentén jelenik meg a számunkra az annak megfelelő tapasztalat. Pl. Hogy egy óra 7:03-at mutat, azután eltűnik és amikor újra előbukkan, egy törvényszerűségeknek megfelelő időt mutat, pl. reggeli után fél órával többet, tehát van egy gépezet a dologban, és minden törvényszerűség mindig a helyén van. De a tiszta tapasztalatom nézőpontjából (ha nem a dolgok közötti jogos de képzeletbeli összefüggéseket nézem) a dolgok eltűnnek időnként a számomra, ha nem tudnám hogy újra elő fognak bukkanni akkor biztos szomorú lennék, habár meg lehetne szokni egy idő után, ha a dolgok nem lennének örökek. Úgy gondolkodom hogy nem tűnt el hanem ott vár rám délután, és nagyon jól van, de a tapasztalatom az hogy eltűnt, mert nincs "itt", igaz hogy "ott" viszont van. Az "ott" alatt most a képzeletet értem, és ott tényleg van, képzelet az tényleg van, de a képzelet az nem a valóság. A képzelet viszont jó a "gépezet" valóságként nem jelenlevő részeinek a felderítésére, amit az összefüggések alapján tesz meg. Pl. Tudom hogy a sarkon le fogok kanyarodni, ez nem lesz meglepetés számomra. Ez hasznos ha valaki nem szereti a meglepetéseket, van aki szereti. Válaszolva a konkrét felvetésre. A tényleges vizsgálat amikor a dolgok közötti összefüggéseket vizsgáljuk, mérjük, összehasonlítjuk stb.

Amire én utalok az csak a tiszta tapasztalat a világról ahogyan érzékelem, mielőtt elindítom a képzettársításokat. Pl. Ha azt tapasztalom hogy valami eltűnik azt úgy is veszem, kvázi hiszek a közvetlen tapasztalatomnak ami az orrom előtt történik, mert a képzetem hogy "de ott van csak én nem látom", már kevésbé hihető, mint a valóság. A képzeletre persze szükség van, meg jó is hogy van szerintem. Én csak megnézem ilyen szögből is, érdekességképpen.

"Az a baj, hogy ez nem vizsgálat, csak elképzelések... vagyis filozófia."

Igazából fordítva, mert az képzelet az amit kihagyok, ezen alapszik az egész, hogy kihagyom.

Vizsgálat csak nem az megszokott féle.

"Ha azt tapasztalom hogy valami eltűnik azt úgy is veszem, kvázi hiszek a közvetlen tapasztalatomnak ami az orrom előtt történik, mert a képzetem hogy "de ott van csak én nem látom", már kevésbé hihető, mint a valóság."

Ezt most ne vedd úgy hogy megbuggyantam és ami eltűnik azt semmisnek veszem, mert a közvetlen tapasztalat azt mutatja hogy nincs. Világos hogy a képzeletnek vagy hitnek igaza van hogy ott van csak most nem valóságosan. Ugyanúgy összefüggésekből élek munkában is privát is. Én csak nézem így a vizsgálat erejéig a dolgokat, hogy hogyan festenek üresen.

"És hol van ez a gépezet?

A tudomány nem talált ilyet, még jeleket se rá. Innen kezdve ez ezotéria... tudod: Occam borotvája."

A törvényszerűségek működésére értettem, hogy gépezet.

"Már írtam: NEM azt tapasztalod, hogy eltűnik. Azt tapasztalod, hogy nem érzékeled."

Egy megfigyelő számára a kettő ugyanaz. Legalábbis ha nem számoljuk a képzeletet bele, vagyis azt a tudást hogy nem eltűnik, hanem csak a te számodra tűnik el, ez a képzelet igaz, de csak képzelet mert az adott tapasztalat nem azt mutatja.