Mondják el nekem, kérem, hogy honnan ered a tetszikezés?

A "tetszik" kifejezésnek udvariassági funkciója van, bár kétségtelen, hogy korszerűtlennek hat. Bizalmas, odaforduló, közelítő magatartást mutat vele a használója. Valamikor majd kikopik a köztudatból.

Amúgy a "kezét csókolom" hosszú időn át alkalmazott, udvarias és előzékeny köszönési formával a férfiak fejezték ki – többnyire találkozáskor és néha búcsúzáskor – a nők felé tiszteletüket. Ez rövidült "csókolom"-ra.

A nyelv egy élő rendszer, az, hogy miként beszélünk manapság, sok évszázadnyi előzmény eredménye, olyasmi, mint a génkészletünk. Én nem büdös parasztoznám le egyik évszázadokkal ezelőtt élt ősömet sem csak azért, mert esetleg földműveléssel foglalkozott, ha értitek a hasonlatot.

A 2-eshez még csak annyit füznék hozzá, hogy amikor ez kialakult, akkor ez teljesen normális beszédstílusnak számított, minden furcsa mellékzönge nélkül - pontosan úgy, ahogy a "kezét csókolom" mint köszönés, vagy nagyságos asszony/kisasszony - nagyságos úr, mint megszólítás.

A mai szokásrendszer meg nyelvhasználat mellett ezek már furcsának tünnek, idövel kikopnak, jönnek helyettük újabbak, és azok is eltünnek az évek, évtizedek, évszázadok során.

Érdekes, hogy ez mondjátok, nekem egyáltalán nem tűnik "korszerűtlennek" a tetszikelés. Bizalmas, de bizonyos szempontból nem egyenrangú kapcsolatot feltételez. 37 éves nő vagyok, a magánéletben nagyon kevés embert magázok, általában azokat, akik jóval idősebbek nálam, és őket jellemzően tetszikelem. Egyszerűen gyerekkoromban így tanultam, és ez jön a számra. Semmi korszerűtlent nem látok abban, hogy a 80 éves szomszédasszonytól azt kérdezem, hogy "Hogy tetszik lenni?"

Abban a nagyon ritka esetben, amikor nem öregekkel magázódom, pl.orvosnál vagy hivatalban, én sem ezt a formát használom persze.

Na ezért jobb az angol nyelv, ott még magázás sincs, mindenki You. És náluk nincs is az a ridegség, ami nálunk, amíg magázunk valakit. Nem sértődnek meg a hivatalokban sem, ha valaki úgy lép be, vagy úgy szól bele a telefonba hogy Hi, vagy Hello! Hiszen ők is ezt csinálják.

Amikor kint voltam, nagy megkönnyebülés volt ez az itteni hivataloskodás után.

Én mindig is utáltam csókolomozni, meg tetszikezni, amikor még az volt az elvárás, és az volt a legrosszabb, hogy nem mondta senki, mikor kell csókolomról jó napotra váltani, hány éves koromtól. Sok szomszéd rámszólt, hogy mostantól jó napottal köszönjek. Mint egy idegennek.

Gusztustalan az egész, most már a nálam sokkal idősebbekkel és fiatalabbal is tegeződöm, a volt osztálytársaim szüleivel is, nyilván megbeszéltük előtte, de biztos hogy nem fogom azt mondani valakinek, akit 100 éve ismerek, hogy jó napot kívánok, de azt sem kérdezem meg, hogy tetszik lenni.

8-as, bocsánat, nem tudtam hogy az emberek a barátaikat, szüleiket, gyerekeiket, rokonaikat is magázzák.

Ha így is lenne, akkor SINCS ez a kín és zűrzavar, mint nálunk, hiszen MINDENKI YOU, akárki és akárhány éves.