Keresztények hogy lehetnek betegek, ha ők a "helyes" úton járnak?

Minden vallásos embernek javaslom, hogy menjen el pár hónapot dolgozni valamelyik szülészeti klinika koraszülött intenzív osztályára. Ide kerülnek azok az újszülöttek, akiket borzasztó testi defektusokkal teremtett a szerető Jóisten, például az agya vagy a szeme a koponyán kívül helyezkedik el. Ezek az ártatlan, vagy mit is beszélek, nyilván borzasztóan bűnös kisbabák rövidebb vagy hosszabb szenvedés után általában meghalnak. Úgy látszik, az Igazságos Jóistennek ez a terve velük.

Nagyon gyorsan ki lehet egy ilyen munkakörben gyógyulni a vallási elmebetegségből, a kretén idióta hiedelmekből.

Miért kéne jó legyen a keresztényeknek? Az élet egy nagy rakás szar lehet, tökéletesen függetlenül attól, hogy ki miben hisz. Ugyan így, miért van annyi sikeres gazdag nem keresztény? Az apostolokat szinte mind megkínozták és megölték. Ők is hittek Istenbe.

Tehát az életet nem érdekli, hogy miben hiszel.

A szenvedés nem Isten elhagyottságával kapcsolatos. Krisztus a keresztfán megkérdezte, istenem miért hagytál el engem? Nemcsak mi ő is megingott nem értette szenvedése lényegét. Az ő szenvedése lényege hogy feláldozta magát az emberiség bűneiért. Ami a mennyország megnyitását jelentette.

Na azért az ő áldozata nem tüntette el a szenvedést a földről, hanem a bűn megszabadulásának lelki hozadéka a szenvedés, ami Isten szemében sokkal fontosabb, mint a szenvedés.

A szenvedés egyben vízválasztó is senki nem marad pártatlan, vagy Istennel marad szenvedésében, de sokkal gyakoribb az elfordulás Istentől. Mert úgy gondolják, hogy Isten elfordult tölük azaz nincs.

Éppen Krisztus mutat utat ebben is, Isten feltámasztotta visszaadta testét és lelkét Krisztusnak, bár szenvedése pillanatában nem segítette.

Emiatt bármilyen felháborodást vált ki ez a konklúzió, arra lehet kövegkeztetnünk, hogy a szenvedés egy lelki tisztilásnak a folyamata, szükséges jó, amelyben elveszitjük, kevélységünket, minden goniszságunkat és szinte meztelenül állunk Isten előtt, kérve irgalmát.

Ezentúl arra is következtetnünk, hogy Isten csak halálunk után ismerjük meg igazán, mert az itteni életünk a mi szabad akaratunk szerint zajlik, nem avatkozik abba Isten csak nagyon ritkán. Úgy mint Mózesnek és Krisztusnak nyilatkozott csak meg.