Vagytok ezzel még páran?

borzasztoan nehez a valtozas, barki barmit mond. en is rettegek barmilyen típusától, folyamatosan. korulbelul olyan melysegekig tud lelokni ez, mint amerre te is jarhatsz, szoval lehet ertem mirol beszelsz.

nem mintha segitene, de az egyetem kezdesevel kapcsolatos stressz sem idegen szerintem senkinek. nekem ez a negyedik, es meg mindig instant gyomorgorcs ahogy beindul a gépezet es jonnek az emailek. nyilvan nem segit az sem, hogy neked ez az elso.

nem tudom mit tanulsz, szereted-e, de probalj erre is ugy tekinteni, mint egy eszkozre ami ahhoz kell, hogy kapaszkodo lehess sajat magadnak es fejlodj, kozelebb kerülj a celjaidhoz.

hosszutavon ez is ugyanolyan fontos és építő dolog magad felé, mint a csaladod szeretete. (persze nem azt akarom mondani ezzel, hogy alap hogy helyettesítené.)

ugy vettem ki a mondandodbol, hogy nagyon fontosak neked. egy ilyen dolog nem fog gyökeresen valtozni semmilyen kulso korulmeny hatasara, még ha azok nagyon nagynak tűnnek is.

es vegul. ebben az egesz egyetemnek nevezett fostengerben jopar olyan ember probal még a felszinen maradni, mint amilyen te vagy. nagyon sokan. ezek kozott az emberek kozott találhatsz olyan barátot, vagy párt, akivel osztozhattok ezekben az erzesekben. biztos vagyok benne, hogy lesz olyan tarsad, aki nem szakít el a családodtól, sőt. ne felejtsd el, hogy barmi megtörténhet. es legtobbszor pont az tortenik, amit rohadtul nem varnal.

btw, remelem, jól vagy. kitartas.