Úgy érzem, a legjobb barátnőm nem teljesen őszinte velem. Szeretnék vele erről beszélni, de hogyan?

Ne felejtsd el, hogy nem mindenki egyforma, van, aki zárkózottabb természetü. Az, hogy van, amit nem mond el, csak annyit jelent, hogy nem tud a dologról beszélni, mert még túl nagy érzelmi megterhelés lenne. Hagyd békén ezzel, és ha kicsit jobban elrendezi magában, akkor majd valószinüleg elmondja, hogy mi is bántja.

A bizalom nem olyan, hogy ha te minden apróságról is besamolsz, akkor neki is KELL, ezt mindenkinek saját magának kell éreznie.

Lehet, hogy attól tart, hogy ha ezt mondaná, akkor még jobban próbálnád kikérdezni - vagy egyszerüen még ennyire sem bir megnyilni - nem hogy nem AKAR, hanem nem TUD.

Szerintem mondd meg neki, hogy látod rajta, hoyg komolyabb gondja van, nem akarod eröltetni, hogy beszéljen róla, de ha úgy érzni, hogy segiteségre van szüksége, szivesen rendelkezésére állsz. (Ezzel jelzed, hogy tudsz arról, hogy valami nincs rendben, de nem akarsz erövel beavatkozni, viszont segiteni szeretnél.)

Egy ismerösöm akkor volt ilyen, amikor megtudta, hogy esetleg rákos lehet, és csak miután az alaposabb kivizsgálás után biztos lett, hogy nem, akkor tudod róla elöször beszélni, addig még azt sem akarta elismerni, hogy valami nem stimmel. Persze ez nem azt jelenti, hogy a barátnödnek is ez a baja, csak egy példa, hogy milyen lelki teher lehet a háttérben.

Ha én lennék a barátnőd tuti hogy rohadt idegesítőnek találnálak.. Sok barátomtól pont emiatt távolodtam el. Nem mindenkinek van szüksége rá hogy megbeszélje a dolgait másokkal. Nekem pl. egyáltalán nincs. Lehet neki sincs, akkor meg inkább hagyd békén..

Nem rosszindulatból írtam, csak tényleg van ilyen. 19L