Miért használják a külhoni magyarok az anyaországi magyarokra, azt a kifezést, hogy pl. románoknál tápos és a szlovák magyaroknál, hogy jaffás?

Ezek a szavak gyengét, kényeskedőt, elkényelmesedettet jelentenek.

Ismerjük a székelyeket: fizikai munkán, és pálinkán edződött, szívós, kemény emberek. Hozzájuk képest az anyaországiak (főleg a városokban) kényelmesebb életet élnek, és valószínűleg fizikailag sem bírják annyira a terhelést.

A "jaffás" valószínűleg a Fantára, és egyéb üdítőkre utal (a régi Jaffa szörp után kezdték el a felvidékiek így hívni az üdítőket). Szintén gyengeséget, átvitt értelemben "úri gyomrúságot", elkényelmesedést fejez ki (kb. "mi isszuk a pálinkát, a gyenge csonkahoniak meg már egy Fantától kifekszenek").

Nagyjából a "ha a falusi nem sz@rik, a városi nem eszik." mondáshoz hasonlóak.

A tápos valószínűleg a "tápos csirke" rövidítése. A tápon nevelt csirke gyengébb, mint a kukoricán nevelt kapirgáló.

A magyar sorkatonák között az előfelvételisek (akik egyetem előtt töltötték a szolgálatuk egy részét) megnevezése volt.

Jaffás magyar: a Magyarországon, anyaországban élő magyarokra mondják a felvidéki, Szlovákiai magyarok. (Mert a '70-es - '80-as években Magyarországon a Jaffa volt a népszerű üdítőital.)

Kofolás magyar: A Felvidéken, Szlovákiában élő magyarokra mondják az itthoni, magyarországi, anyaországon élő magyarok. (Mert a '70-es - '80-as években Szovákiában a Kofola volt a népszerű üdítőital.)

Ezek valójában negatív, megbélyegző szavak, amikor a magyarság egyik része szidja a másik részét, a külhoniak az anyaországiakat és fordítva.

Tulajdonképpen ahogy itthon is magyar a magyarnak a legnagyobb ellensége, úgy a külhoni és a hazai magyar is megkülönbözteti egymást pejoratívan. A Jaffások utálják a Kofolásokat és fordítva. (Nyilván az értelmesebbje nem, de szélsőségesek mindenhol vannak.)

Mint amikor az Erdélyben élő magyarokat lerománozzák az itthoni magyarok, pl. "büdös románok" (holott ők sem románok, csak Románia területén élnek).

A Jaffás és a Kofolás kifejezés tartozik egy ellentétpárba. A szlovákiai magyarok csúfolják Jaffásoknak a magyarországi magyarokat, a magyarországi magyarok pedig Kofolásoknak a szlovákiai magyarokat.

Pl.:

Komáromban átmegy a magyarországi magyar a hídon Komárnoba, Szlovákiába:

-Mit keresel itt nálunk, te büdös Jaffás? (Kérdezi egy komárnói magyar egy komáromitól.)

-Átjöttem hozzátok pénz költeni, csóró Kofolás, hogy legyen miből megélned.

Mint amikor az itthoni magyarok szidják az erdélyi magyarokat, meg az erdélyi magyarok az itthoniakat. Csak ők nem tudom milyen szavakat, kifejezéseket használnak egymásra. De a magyar és a szlovák magyarok jaffásnak és kofolásnak "csúfolják" egymást. Tulajdonképpen ez ilyen egymás lenézése, lekezelése területi alapon. Ellenségeskedés. Mint a büdös szlovák - büdös magyar ellentétpár, csak itt mindkettő magyar, csak más országban él.

Romániában a "tápos" kifejezésnek nem tudom mi az eredete, de azt tudom, hogy az echte románok (tehát a román románok, nem az erdélyi magyarok) bozgoroknak hívják a magyarokat. A Magyarországon élő magyarokat is és az erdélyi meg székelyföldi magyarokat is. Ez egy nagyon lealacsonyító, lekezelő, sértő szó, a bozgor azt jelenti, hogy hazátlan, hontalan, gyökértelen, földönfutó. Mivel a románok a saját földjüknek tekintik Erdélyt és Székelyföldet valamint a Bánságot, Máramarost és a Partiumot, így az ott élő magyarokra mondják azt főképpen, hogy bozgor. "Ez a föld sosem volt a tiétek, büdös bozgorok, csak elvettétek tőlünk, de mi visszaszereztük tőletek." - mondják a románok a magyarokra.

Szóval a Jaffás és Kofolás kifejezés nem túl szép, nem igazán hízelgő kifejezések, hanem megbélyegzőek, kirekesztőek. A tápos kifejezést nem tudom.