Miért utálják sokan a Kpop-ot?

#9: A felhozott példa videóban pontosan az látszik, hogy ez nem zene, hanem egy szórakoztatóipari termék.

A zene számítógépen profin összerakott cucc, a lányok tökéletesre sminkelve, tökéletesen táncolva teszik a dolgukat. Gondolom sminkesek, fodrászok, stylistok és táncoktatók hada áll a produkció mögött.

A videó is maga a perfekcionizmus, éles, színes, tökéletesen fényképezve és vágva.

A hangjuk is hibátlan, az autotune kisimított mindent, valószínű ezen is jócskán dolgoztak a hangmérnökök.

Szóval a végeredmény hibátlan.

Nekem egyetlen dolog hiányzik csupán az egészből: maga a zene.

Az egész produkció egy rózsaszín műanyag habfelhő, kevesebb természetesség van benne mint Kim Kardashian seggében.

De mindegy, azért szép a világ mert különbözőek vagyunk, mindenkinek más tetszik, nincs ezzel semmi probléma.

Én továbbra is akkor leszek boldog ha Dire Straits-t hallgatok a szabadidőmben, te meg akkor ha ezeket. Mindenki hallgassa ami örömöt okoz neki, fölösleges mögöttes értékeket keresni, világbéke van.

"Én továbbra is akkor leszek boldog ha Dire Straits-t hallgatok a szabadidőmben"

Na, az zene! Meg a Pink Floyd, a Doors, David Bowie, Uriah Heep, Led Zeppelin, Depeche Mode... -azok, akik egy életművet tettek le, nem egy- egy számot, max. egy albumot.

Ezek csak szórakoztatóipari szakmunkás termékek, amiben bármelyik komponens bárkivel helyettesíthető.

De ettől még nem utálom a Kpop-ot, csupán nem tartom sokra. Kb. olyannak tartom a Kpop helyzetét a zenében, mint ahogy az irodalomban viszonyúlnak egymáshoz pld. a Vörös és fekete a Julia lányregény-füzetekhez.

12: Hát világbéke sajnos nincs, ami viszont a mögöttes értékeket illeti, az ugyanúgy benne lehet egy kpop klipben, mint egy Dire Straits dalban.

Ráadásul, ki kell ábrándítsalak, a popzene vagy a rock is szórakoztatóipari termék. Ha megnézed pl a Money for Nothing - mai szemmel nézve már valljuk be rettenetesen bénácska - videoklipjét, amögött is egy alkotói gárda áll és az album elkészítése és kiadása is egy nagy volumenű üzleti vállalkozás, amelyben szakemberek hada vesz részt.

Ami pedig a "számítógépen összerakott zenét" illeti, már hosszú évek óta a hangstúdiók esszenciális részét képezik a számítógépek; nem a hangszalagot vagdossák ollóval a hnagmérnökök, hanem hangszerkesztőkben rakosgatják, tologatják ide-oda, effektezik a hangmintákat. Ez a tény azonban önmagában nem határozza meg egy mű értékét, ugyanis a hangmérnöki, szerkesztési munka is az alkotási folyamat részét képezi. (Megjegyzem, régebben is rakosgatták a felvett darabkákat, de az analóg technika mellett ez még elég macerás volt).

A "természetesség" mint kritérium pedig nem értelmezhető sem egy művészi alkotás sem egy szórakoztatóipari termék esetében. Mennyi természetesség van pl egy Picasso vagy Dali képben? Esetleg egy Kraftwerk számban?..

Különösen nagy tévedés ezt számonkérni egy olyan alkotáson, amelynek látnivalóan egy pszichedelikus, szürreális látványvilág létrehozása a célja; a teljes képi világ, a rikító színek, a tarka-barka, tökéletesre csiszolt, kaleidoszkóp-szerű látomások mind egy alkotói koncepciót képviselnek.

Ne vakítson el a sznobizmus, mert csak téves következtetésekre vezet.

Ha azt írod, neked nem jön be ez a stílus, akkor nem szólok semmit - szíved joga. Az indokaid viszont nem állják meg a helyüket.

A.) Összeáll pár zenész aki hasonló stílusban szeret zenélni. Rondák, szarul áll a hajuk, sután mozognak, kinyúlt a pulóverük, szakadt a gatyájuk. De tehetséges zenészek, jól csinálják, szereti őket a közönség. Ekkor felfigyel rájuk egy kiadó, alájuk tesz egy stúdiót, hogy lemezt tudjanak kiadni, meg készíttet valami videoklipet. Kb mindegy milyen, csak legyen valami vizuálisan is társítható dolog az ismert zenéhez. A zenekar immár szélesebb platformon jut el a hallgatókhoz, elkezd jönni a pénz a hobbiból, a kiadó is kaszál. Mehetnek tovább a következő lemezig vagy bármeddig amíg tart az ihlet és a lelkesedés.

Ők a tehetségükből élő zenekar, 30 év múlva is mindenki ismeri a nevüket.

B.) Marketing szakemberek piackutatást csinálnak, hogy mit lehet eladni a népnek. Ez alapján megtervezik az image-t. Hosszú válogatás után felvesznek 4 cuki lányt. Énekórákra járatják őket, koreográfusokkal taníttatják, megírják a háttértörténetüket, stylistokkal öltöztetik. Minden forgatókönyv szerint megy. Közben elkészül a zene, mehet a videoklip az előre megírt forgatókönyv szerint.

Előre megírt panelokat nyilatkoznak a sajtónak, közönségtalálkozókra mennek, franchise rendszerben kislányok bugyijára nyomtatják a logójukat és szerződést kötnek a LEGO-val, hogy figura készül belőlük.

Kész a banda, kiadnak velük 3 lemezt, 15 videót, bejön a befektetett pénz sokszorosa. Ekkor mehet süllyesztőbe, mert jön a következő összerakott csapat, át kell a rajongókat irányítani oda, költsenek ott is pénzt.

Ez egy nettó üzleti vállalkozás. 30 év múlva max a wikipédián lesz ott a nevük.

Azt rád bízom, hogy eldöntsd melyikbe tartozik a K-Pop és melyikbe a Dire Straits.

#16: 👍👍👍

Tökéletes leírás!

Be lehetne masolni az öszszes kpop kerdes alá...

16-os

Tűpontos leírás.

15: Nyilván van igazságod az üzleti modellt tekintve, de ha már a konkrét példánál tartunk, a Red Velvet csaknem tíz éve aktív, és ez annak is köszönhető, hogy leginkább nem klisékkel, banális zenei és képi megoldásokkal operálnak, a mögöttük álló alkotói team pedig kifejezetten igényesnek és kreatívnak mondható. És nem ők az egyetlenek ebből a szempontból.

A Blackpink pl. 2009 körül alakult (talán az egyik legismertebb kpop csapat), elképesztő méretű tábora van, nem mellesleg tehetséges énekesek is vannak benne és általában a dalaik sem rosszak. Ezek nem tiszavirág életű csapatok (persze vannak olyanok is). Szóval én azt mondom, ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket is.

Elhiszem, hogy neked nem szimpatikus ez az üzleti alapokra helyezett modell, megengedem ez a fajta zenei stílus sem tetszik, de ez nem lehet az értékítélet alapja.

Hozzáteszem, a tehetségével felemelkedő, csapzott hajú rockerek ideje sajnos már rég lejárt. Ha ez ma is így működne, a médiában egy lényegesen más zenei scene jelenne meg. Rengeteg elképesztően tehetséges fiatal zenész, zenekar van, akik soha nem jutnak túl a klubokon, mert (mai értelemben) nincs bennük semmilyen üzleti potenciál, értsd, rendkívül szűk réteg érdeklődne irántuk, abból pedig megélni ma már nem lehetne sem nekik, sem az őket menedzselő teamnek.

Ráadásul a fésületlenség és az énektudás hiánya önmagában még nem garancia az eredetiségre és a tehetségre. Ez is lehet csak egy póz, mint a glam rock idejében a női ruhákba öltözött, dauerolt hajú, kisminkelt rockerek. Ennek ellenére ki vonná kétségbe pl. a Sweet együttes tehetségét és eredetiségét, noha legnagyobb slágereiket nem is ők maguk szerezték.

De nincs ezzel az égvilágon semmi baj. Nem az a lényeg, hogyan jön létre egy zenei produktum, hanem az, hogy milyen minőségű lesz a végeredmény.

#12:"Ekkor felfigyel rájuk egy kiadó, alájuk tesz egy stúdiót, hogy lemezt tudjanak kiadni, meg készíttet valami videoklipet...Ők a tehetségükből élő zenekar, 30 év múlva is mindenki ismeri a nevüket."

De ugye azt tudod, hogy ez ma már nem így működik?? Egy olyan modellt írtál le, amelyik már vagy 40 éve nem létezik...

"tűpontos leírás"... lol