Hisztek abban, hogy létezik az egymásra találás? Lentebb kifejtem hogyan értem.

Arra gondolok, amikor például van egy párod, akivel érzed hogy valami nincs jól, így el mered engedni mérlegelés nélkül, mert ha a sors úgy hozza úgy is egymásra találtok.

Vagy pl az én esetemben, hogy van egy tanárom és vagyok én, a diák. Szinte mindig azt éreztem, hogy van valami ami felé vonz, akármit is csináltam. Valahogy rajta is érzek valamit, gyakran volt előzékeny velem, több lehetőséget adott javítani mint másoknak, leült velem beszélgetni arról, hogy miért nem tanulok és hogy segithet-e valamiben, sokszor néztük egymást, szemezünk órákon de amikor a folyosón vagy az utcán osszefutunk olyan gyorsan elkapjuk a tekintetünket hogy csak na, de van hogy elvétve vissza fordulok és akkor fordul oda ő is pl.

Szóval valahogy érzem, hogy itt talán több is lehetne, de inkább próbálok felé sem nézni,rajta is érzem, hogy mintha távolodna de nem aggódok, mert hiszem, hogy ha úgy adódik és már nem lesznek aggályok összedob minket az élet.

Szóval hisztek ebben? Történt már valakivel ilyen?