Milyen órát tennél kötelezővé általános és középiskolákban?

Nem a meglévő tárgyakból kellene elvenni! Vannak olyan természettudományos tárgyak (kémia, biológia, földrajz),melyekre heti másfél óra jut (egyik félévben heti 1, másik félévben heti 2 óra) ez rettentően kevés.

Ugyanígy, a matek órára és a történelemre is szükség van.

Amivel bővíteni lehetne, azok szintén készségtantárgyak, melyeknél nem az osztályzás fontos, hanem az, hogy alkalmazni tudják az életükre.

- hittan (erkölcsi nevelésre még akkor is szükség van, ha otthon nem kapja meg. Pont azért. Ettől nem válik rosszabb emberré.)

- egészségtan

- háztartástan (Ezt nálunk technika órán valósították meg, illetve szakkörökön)

- művészettörténet (a rajz órába nem fér bele!, viszont az alapvető műveltség része kellene, hogy legyen.)

- plusz testnevelés: ezt inkább különböző sportszakkörök bevezetésével tudom elképzelni. Lehetne választani, hogy ő röplabdázni, kosarazni, focizni, úszni, teniszezni vagy futni, bicajozni szeretne.

- könyvtári óra (hogy el tudjanak igazodni a világban, s tudják, hogy mit hol kell keresni)

ma 10:04:

Ja, erkölcsi nevelés. Nem azért de nem szeretem az álszent, képmutató embereket, ilyenre ne neveljék a gyerekeket. Mert a legtöbb magát vallásosnak nevező ilyen. Egyébként meg az erkölcsnek és a vallásnak köze nincs egymáshoz, a következő vicc mutat rá erre nagyon jól:

Misszionáriust megtámadja egy oroszlán, erre elkezd imádkozni Istenhez:

- Istenem, tedd kereszténnyé ezt a fenevadat.

Isten meghallgatja a panaszát, erre az oroszlán így szól:

- Aki ételt, italt adott...

A másik, hogy nekem végig volt hittanom, de egyetlen osztálytársam se lett vallásos, szóval ennyit a hatékonyságáról. Ellenben egy részük elhiszi, hogy a vallás-erkölcs összefügg, ezért már csak azért is magas ívben tesz az erkölcsre. Egyébként a legjobb térítési módszer párhuzamot vonni az erkölcs és a vallás közé, mert így könnyebb becserkészni az erkölcsi tartással nem rendelkezőket.

Művészettörténet már van sajnos, teljesen felesleges a mai formájában, az irodalom is lényegében művészettörténet, csak egy ága, ezért bele kellene integrálni. Tapasztalatból mondom hogy nem jó ahogy van, mert mi anno 4 tantárgyból(irodalom, ének, rajz és művészettörténet) tanultuk párhuzamosan a művészeti korszakokat, miközben nagyon erős kapcsolat van adott kor festészete, zenéje és irodalma között, és a tanár az óra egy jelentős részében pont ugyanazt mondta el, mint a másik tanár a másik órán. Egyesítve ezeket összesen kevesebb órára lenne szükség, és több jutna az eddig nem létező, de valóban életre felkészítő órákra.

Sajnálattal hallom, hogy negatív emlékeitek vannak a hittanórákról. Talán ezért kellene az egyháznak felülvizsgálnia, hogy ki alkalmas arra, hogy ilyen órákat megtartson.

Nem az a célja ezeknek az óráknak, hogy feleltessünk, hogy a bibliát fejből tudja idézni a gyerek, bár kétségtelen, hogy vannak dolgok, melyeket jó, ha megtanul. Ilyenek köszönés, keresztvetés, a szentségek, a tíz parancsolat, néhány imádság stb. Lehet, hogy nem lesz vallásos ember, de legalább valami jó, csak ragad rá.

Érdekes, mert nekem olyan tapasztalataim vannak, mint hittanár, sok olyan tanítványom, akik jártak hittanra, de otthon nem kaptak vallási nevelést, voltak elsőáldozók és bérmálkozók , s gondoltam, ebben ki is merül az ő vallásosságuk. Örülök, hogy Tévedtem. Mert ezek az emberek minden karácsonykor (éjféli mise), húsvétkor, búcsúkor ott vannak a szentmisén, előtte gyónnak, áldoznak.

Akkor valami hatása csak volt annak a hittanórának. S ha majd a gyermekét csak karácsonykor hozza is el, hogy megmutassa neki a betlehemet, s elmeséli neki, hogy mit is ünneplünk karácsonykor, már akkor megérte.

Tudvalevő, hogy most, mivel szakkör keretében működik a hittan, s úgy kell még teremért is rimánkodni, nem veszik komolyan, de akit érdekel, az ott van. A baj csak az, hogy létszámhoz vagyunk kötve, ellenőriznek minket, hogy ott vagyunk-e abban a teremben. Nem a minőséget ellenőrzik, hogy jól tartod-e az órát, hanem a gyereklétszámot, hogy megtartottad-e az órát. Sokszor volt olyan, hogy éppen a közeli kápolnába sétáltunk el a gyerekekkel, vagy a természetbe mentünk ki, s ott tartottuk a hittanórát. (Persze mindig akkor jöttek ellenőrizni.)

Sokszor olyan egy óra nálam, mint egy technikaóra, sokszor játszunk, társasozunk, beszélgetünk, vágunk és ragasztunk. Mert a gyerekeket csak így lehet megfogni, s így lehet velük valamit kezdeni. Ne várjuk már el, hogy 6 órai padban ülés után ott fog nekem aktívan részt venni, padban ülni, jelentkezni.

Azért rossz, hogy csak szakkör, mert így olyan a munkánk, mintha csak borsót hajigálnék a falhoz, aztán vagy megtapad egy-két szem, vagy nem.

Volt olyan szülő, aki a szemembe mondta, hogy ő semmibe nézi az én munkámat, csak azért járatja a gyerekét hozzám, hogy mindenféle tudást megkapjon.

De voltak olyanok, akik örömmel jöttek, hogy képzeljem el, történelem órán éppen Egyiptomról vagy Jézusról tanultak, vagy József történetéről, s ők már tudtak mindent, mert már hallották a hittan órán, s milyen tök jó volt, hogy ők hozzá tudtak szólni.

Minél többször hall egy dolgot a gyerek, annál jobban megjegyzi. Ezért van az, hogy párhuzamosan hall a művészetekről rajz, történelem, irodalom órákon. Ez nem baj. Főként azért gondolom jónak a művészettörténetet, mert például a történelem tankönyvekben 1-2 órát szánnak erre a témára, de gyakorlatilag egy fél órát sem tudunk rá szánni, mert olyan sok az anyag, hogy még az ismétlést is gyorsan kell megejteni. Több órára elosztva jobb lenne.

A válasz írója 87%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 10:04 vagyok.

11:16 - Egyetértek, akárki nem alkalmas még erre se - ahogy sajnos nem csak ezt, de valahogy a többi pedagógusi munkát se vizsgálják jelenleg, hogy a jelentkező alkalmas-e rá vagy sem, anyu tanítónő általános iskolában, volt már gyakorlatos kistanítója, olyan is, akire azt mondta, hogy nem oda való, mert nem tud bánni a gyerekekkel, nem tudja őket megfogni, hiába érti a szaktantárgyat, de anyunak nem nagyon volt beleszólása az egyetemmel szemben, és ez nem hittan volt. Én is volt, hogy mentem velük - pedig nem vagyok pedagógus, csak szabad napom volt - osztálykirándulásra, láttam, mit csinál a kistanító, nem tudom, milyen pedagógus lesz abból, aki nem figyel a gyerekekre, hanem cseverészik.

Visszatérve a hittanra, én még rendszerváltás környékén kezdtem az általános iskolát, a napközis tanítónénink volt a hitoktató, még mindig él, 90 éves körüli lehet, és korához képest fitt, meséket olvasott fel, bábozott nekünk bibliai történeteket, nagyon sokan jártunk hozzá akkor önként, mert értett hozzá, mi az, ami a gyerekeket leköti. Nem volt feleltetés vagy számonkérés. Ő korábban apácaként kezdte, betegeket ápoltak, aztán mikor beszüntették a rendeket, akkor jött el iskolába tanítani, és rendszerváltás után, mikor újraindult a rend, visszatért, de szoktam látni még nálunk a templomban időnként. Elsőáldozó is még az ő hitoktatása alatt lettem, utána egy olyan tanárom lett, aki nem értett a gyerekekhez, arra nem is emlékszem, mi volt, az az év kiesett, utána már a plébános tartotta a hittant, érdekes történeteket olvastunk át, ami a hittel kapcsolatos, meg ő szeret vicceket mesélni, de mivel korán reggel volt, sokan nem jártak, így döntöttem úgy, hogy a plébánia saját külön hittanára mentem át, ahol ugyanígy a történetek, néztünk filmeket (moziba mentünk), megbeszéltük, beszéltünk az élet dolgairól, családról, házasságról, 1 év bérmálkozás előtti hittanom volt, amit egy akkor kispap tartott, ő is értett az adott korosztályhoz, sokszor még olyanról is beszélgettünk, ami nem szorosan kapcsolódott a témához. Nekem az 1 kiesett évet leszámítva jó emlékeim vannak.

Valahogy ilyenekre lenne szükség, de ezt ugyebár szűrni kéne, amire még a többi pedagógus képzése során se kerül sor, és ez baj.

ma 11:16 vagyok.

Nem mondom, hogy az a tuti, ahogy én csinálom. Lehet, hogy mások a fejüket fognák, sőt, volt olyan csoporttársam , aki szintén hittant tanít, hogy csak nézett rám, hogy minek nekem ennyi kép, rajz, színes ceruza, kartonpapír. Ő max. színezőt vitt a gyerekeknek, nálam pontrendszer volt. (órai munka után 1 nyomda, 10 nyomda egy ajándék. Eleinte kisebb ajándék: szentkép, könyvjelző, csoki vagy cukor, utána kulcstartó, hűtőmágnes (saját készítésű) vagy rózsafüzér. Mivel a felszereléseket magadnak kellett előállítani, így mindent meg kellett ragadni. Sokszor azzal telt a hétvégém, hogy könyvjelzőt gyártok színes kartonból és újságok érdekes képeiből.)

Utána mondta, hogy ő is bevezette. Viszont ez rosszul is elsülhet, mert volt, hogy csak a cukorért jöttek hittanra.

Lehet, hogy ezért lenne jó, ha minden iskolába alkalmaznának pedagógiai asszisztenseket. Ezek lehetnek tanári végzettségűek, akik nemrég végeztek, ugyanolyan bérbesorolással, mint a tanár. Viszont az ő feladatuk a tanár segítése, a megfigyelés, a munkába való bekapcsolódás. Ez is egyfajta tanulási folyamat lenne, mely után jó tanár válhat belőle. Persze egy-egy órát tarthatna is, helyettesíthetne, ha a tanár úgy határoz, vagy épp nem ér rá.

Így ez alatt az 1-2 év alatt ki lehetne szűrni, hogy ki az, aki csak azért ment tanárképzőbe mert máshová nem vették fel, vagy tanít, de nem igazán szereti ezt csinálni. Nem utolsó sorban sok pályakezdő, állásnélküli pedagógusnak lenne munkája, köztük nekem is, mert most én is munkanélküli lettem.

-egészségtan.

mi káros, mi nem. mi mit okozhat (e432, guargumi, cocacola, sajtburger, nemugrálószer, stb)

-kresz

-eü

-politikai alapism (bár lehet, hogy van ilyen?!)

-hittan szerintem nem kell. aki vallásos, az általában a szüleitől, rokonaitól kapja erre az indíttatást. szóval akkor a hitének alapjait is megtanulhatja onnan. esetleg egy általános: hitek, vallások óra az lehetne, csak félő, hogy az órát tartó tanár elfogultságán múlna, hogy mit hogy mond. de az sem kéne folyamatosan, csak mondjuk egy félév (vagy kevesebb)

Szerintem az ilyen ezotéria és a hittan, felesleges hókuszpókuszok lennének. Nem kell. Jó, lehetne ilyen szakos iskola, vagy különóra, de nem tenném egyiket sem kötelezővé.

Testnevelést én a magam részéről tehernek mondanám, mert akkor naponta lenne 1 lyukas órám mivel, felmentett vagyok az inszalagjaim miatt.

Matekon nem erősitenék ismét magam miatt, mert rettentő buta vagyok belőle(kisiskolás koromtól kezdve), de ez nálam érvényes a fizikára és a kémiára is.

Nyelvtant elég lenne heti 1-2x viszont, az irodalmat heti 3 órában kéne tanitani(megint csak mert én szeretem), nem ártana meg egy etika óra sem néha. Biológiábol(nálunk egészségtannal kezdődik) is legalább heti 2 óra kéne, azt hiszem legtöbb suliban csak heti 1 van, nálunk heti 3, és ez sztem jó.

Az ilyen életre felkészitős, aktiv foglalkozásos órákat nagyon nagyon jó ötletnek tartom, főleg középsulikban!

Nyelvórákból is jó ha sok van, de az csak egy nyelv legyen, 2-t egyszerre sztem nehéz és felesleges is tanulni. Én 11éve németes vagyok, elsős korom óta tanulom, nemzetiségi iskolába jártam.

A rajz eltörlését nem helyeslem!! Mert kell egy embernek, hogy kreativ legyen! Akkor legyen rajz és technika, legyen barkácsolás, rajzolás, varrás(alapszinten persze)! Nem kéne ennyire csak a magolásra, meg a kőkemény számolásra koncentrálni, nagyon fontos az életben a kreativitás is!

Mivel művészeti, ruhaipari szakközépbe járok, nekem van öltözködéskultúra nevű tárgyam. És szerintem ezt be lehetne vonni pl a művtöribe(akinek van), vagy a töribe, mert igenis érdekes és jó! A művtörit pedig be lehetne vonni a rajz tárgyba. :)

Az ének órát tartom közép iskola 10.-osztályátol valamint általános 6.-tól tök feleslegesnek. Mert néha olyan baromi lényegtelen dolgokat tanitanak...meg csak énekelni felesleges. Főleg középiskolában! (nekünk 2évig van énekünk)

Nagyjából ennyi a véleményem, lehet lepontozni a helyesirásomért, és a koromért.

17L