Magyarországon miért nem hírhedt el annyira az anime és jápan kultúra mint külföldön?

Szerintem itt jellemzőbb, hogy kinövik az emberek. Hogy csúnya szóval éljek.

Én pl 29 évesen szerettem volna olyan párt találni akivel azonosak a hobbik, érdeklődési köreim és a 20 év megállítja azokat a lányokat akikkel ezekről a dolgokról tudtam beszélgetni:D

Persze ez nem reprezentatív. Csak egy kis megfigyelés a mikrokörnyezetemben.

Szerintem nincs egy konkrét válasz erre, hanem több tényező együttes eredményét látod. Magyarországon is megvan ez a szubkultúra, de kis ország vagyunk, így kicsi a piac, a forgalmazóknak kevésbé éri meg japán médiatermékekkel foglalkozni. Ez nemcsak japán kultúrdolgokra igaz, hanem szinte mindenre. Néhány éve ugyebár volt egy hír, hogy a Disney által forgalmazott Blu-ray filmek itt és több más kisebb országban csak korlátozottan vagy egyáltalán nem fognak megjelenni, mert nem voltak elég nyereségesek az eladások. Ide tartozott a Star Wars, Marvel, Pixar, meg rengeteg más film. Nagyobb országokban elképzelhetetlen lenne, hogy a legnagyobb tömegfilmek ne jelenjenek meg Blu-ray formátumban. De kisebb országokban előfordul az ilyesmi.

Sok külföldi régióban a japán kultúra már régebben elterjedt. Világszerte már az 50-es évek óta nagy számban forgalmaztak japán filmeket. Először csak felirattal (pl. A vihar kapujában), ami erősen lekorlátozta az érdeklődést, de utána a szinkronizált vagy részben újraforgatott japán filmek (pl. Godzilla) kirobbanó sikert értek el. Innentől külföldön szinte folyamatosak lettek a japán filmimportok, az animekiadások pedig erre a több évtizede meglévő trendre és folyton bővülő piacra épültek. Ez a nemzetközi felvásárlópiac a mai napig megvan és egyre erősödik.

Amerikában például nemrég adtak ki számos 60-as, 70-es évekből származó japán fantasy film- és sorozatgyűjteményt nagy sikerrel, mert ott évtizedek óta jelen van egy ezeken nevelkedett szubkultúra. A cégeknek megéri ebbe beruházni. Ezért is van olyan sok koprodukció a japán cégek és a nyugati kiadók közt filmek, sorozatok, képregények vagy videojátékok terén. Amerikában a mangák is rendkívül népszerűek, már több éve durván túlszárnyalják az amcsi képregénykiadásokat. Az amerikaiak háromszor annyi mangát vásárolnak, mint ahány amerikai képregényt, ez szintén azt mutatja, hogy az amerikaiak sokkalta nyitottabbak a japán médiatartalmak iránt.

Magyarországon és Európa keleti felén a század második felében enyhén szólva másmilyen viszonyok uralkodtak. Hozzánk általában még azok a japán filmek sem jutottak el, amiket környező országokban kiadtak, rendkívül korlátolt és beszűkült volt a magyar médiaimport. Főleg európai, szovjet és amerikai kiadványok jöttek be hozzánk, azok is gyakran több éves vagy évtizedes lemaradással. A rendszerváltás után csak mérsékelten javult a helyzet, itt a japán tartalmak köré nem alakult ki egy olyan hosszas és erős piac, mint máshol.

Közrejátszott a magyar tévéállomások és az egykori ORTT ügyetlenkedése is. A Dragon Ball Z 1999-es beszüntetése gyakorlatilag felért egy merénylettel a hazai animekultúra tömeges népszerűsítése ellen. Sok magyar anime kedvelő inkább más nyelveken kezdett sorozatokat nézni, terjedt a kalózkodás, csökkent a tévés anime sorozatok nézettsége és az ORTT továbbra is fellépett az itthon vetített animékkel szemben. Az A+ és az Animax csatornákat félrekezelték, belebuktak az anime vetítésekbe. A Viasat6 animekiadásai is csak korlátozott sikert hoztak. Az olyan külföldi felnőtt animációs műsorblokkok, mint például az Adult Swim, eleve el sem indultak itthon. A magyar tévés animekultúra lényegében elapadt, más japán tartalmak meg még csak el sem jutottak a magyar képernyőkre. A modernebb streaming szolgáltatók legalább nyújtanak még némi japán médiát a magyar nézőknek.

Biztos vannak egyéb tényezők is. A magyarokról meg az európaiakról általánosságban elterjedt sztereotípia, hogy maradik és nem túl nyitottak az új vagy az idegen dolgokra. Ebben is van igazság, de inkább ne menjünk bele.