Sógorom úgy megijesztett (enyhe kifejezés), hogy majdnem szívinkfartus kaptam. Most komolyan, neki kell hogy feljebb álljon, hogy lebunkóztam?

Először is tudni kell rólam, hogy borzalmasan félek a pókoktól, még a legkisebbtől is.

Tegnap lementünk a sógoromékhoz. Mondta, hogy a cuccokat, kabátokat tegyük le az ő szobájába. Én fogtam a cuccaink és elindultam a szobába. Közvetleül az ajtó mellett megláttam egy tarantula pókok a terráriumban. Szélsebesen kiviharozottam onnan és mondtam, hogy én le nem teszem oda a holmijainkat. Kérdezte párom öccse, hogy miért. Én megmondtam neki, hogy nem bírom elviselni a pókokat, sajnálom. Erre ő fogta magát, feláll és kihozta a pókot a szobából és egyenesen az orrom elé tartotta, mondván, hogy nem bánt ez a "drágaság". Én azonnal leblokkoltam, reszkettem, majdnem sírtam és kértem, hogy vigye innét el. Ő nem vitte el, hanem még közelebb tette az fejemhez. Én itt már a fejemet a kezembe temetve sírva kértem, hogy ne kínozzon tovább és vigye már innét el. Ezt végre meghallotta a párom, bejött és látta, hogy mit csinál az öccse. Ordított vele egy sort, hogy nem látja, hogy mit csinált velem !? Mikor visszavitte, mondtam neki, hogy mekkora egy hülye bunkó. Erre az volt a válasza, hogy nem értem a tréfát...