Kik a sumérok? Melyik kontinensen éltek? Miért tartják őket a magyarok őseinek?

A mai Irak területén élő folyami nép volt a sumér.

A mi őseink a genetikai vizsgálatok és a nagyon szegényes leletek alapján közép-ázsiából jöttek,majd keveredtek az itteni avarokkal,illírekkel,azalokkal,pannonokal,stb...

Azt,hogy ezt a két dolgot kik és hogyan hozzák össze fejben az nekem is rejtély.

Talán ezek számára volt Jézus is magyar...

Az ilyen nagyzoló őskutatásoknak mindig az az oka hogy kicsinek/jelentéktelennek érzi magát az illető a többi néphez képest, aztán kitalál valami jól hangzó ősi népet amit szerinte elég tuti ahhoz hogy az őseinek tekintse, aztán hosszas kutatásokkal próbál találni könnyen félreértelmezhető bizonyítékokat amit addig csűr-csavar amíg be nem "bizonyítja" velük az népe eredetét.

A valóság az, hogy az emberek rendszerint olyan mértékben keveredtek, hogy 10 generációra visszamenve már gyakorlatilag mindenki mindenhonnan IS származik :)

Pláne a "Nagy Magyarországban" ahol sok nép össze-vissza keveredve élt együtt, a magyarul beszélők pedig sok helyen kisebbségben voltak.

Volt is 10+ éve egy genetikai felmérés aminek eredménye szerint a mai magyar lakosság genetikai állományában kevesebb mint 1%-ban található meg a honfoglaló magyarok génállománya. Tehát az "őseink" nagy eséllyel azok a már honfoglalás előtt is itt élő emberek, akiket a honfoglalók egyszerűen meghódítottak.

Viszont tök jó hogy az a genetikai felmérés azt is megmutatta, hogy a lakosság 80%-ában található roma felmenő, tehát a nagy rasszizmus közepette jó lenne ezen is elgondolkozni. Ők az 1200-as években érkeztek ide Indiából, tehát alig később mint "a mi őseink". 800 év alatt meg bőven volt keveredés.

Szóval hamarabb találnánk meg őseinket Indiában mint Irakban.

Azért ezen is jó lenne a mai korunkban elgondolkodni:

sumér, babiloni, egyiptomi, asszír, hellén, perzsa, hindu, kínai, japán, szasszanida, arab, (mór), római, teuton, angol-szász és angol/európai

A felsoroltak ugyan más és más korban, más és más földrajzi viszonyok között éltek, és különböző rasszokhoz tartoztak, mégis mindre jellemző volt, hogy mint civilizációk, virágzásnak indultak, s kultúrájuk magas fokra emelkedett. Aztán mindben eljött az az időpillanat, amikor a civilizációjuk hanyatlani kezdett.

J. D. Unwin még a múlt század első felében komoly elemzés alá vetette, hogy mi lehetett ennek az oka, összevetve további 80 olyan civilizációval (összesen csak ennyiről talált értékelhető adatot), amelyben meg nem történt meg fellendülés. Az eredmények még önmagát is meglepték, és nézeteinek megváltoztatására kényszerítették!

A fenti civilizációk mindegyike racionális alapokon, s hosszú viták eredményeképpen eljutott oda, hogy bevezette a szigorú monogámiát (házasság előtt tilos a szex, házasság alatt tilos mással, és nincs válás, s a törvényszegésért komoly szankciók). Noha ennek nem volt köze semmi felvirágzáshoz, mégis kb. 2-3 generációt követően mindegyikben, kivétel nélkül hatalmas fellendülés következett be, és civilizációs felvirágzás soha nem volt semmi mástól a történelemben. A 15 (v. 16) civilizáció mindegyikében lejátszódott a fordított folyamat is. Idővel az emberek - bármilyen jól is éltek - elnyomásként élték meg a korlátozásokat, és harcok indultak ellene (demokráciák, feminizmus alakultak ki). Végül a harcot siker koronázta, s az azt kivívó generáció élvezte a lazítás örömeit, és a civilizált életet is. Ám kivétel nélkül mindegyikben 2-3 generációt követően egy észrevehető hanyatlás állt be, majd a civilizáció összeomlott, kivéve ha komoly diktatúrát vezettek be (amelytől a zsarnokságok kora köszöntött be). Nem volt olyan civilizáció amely bármi mástól hanyatlott volna le.

Korunkban már 2 generációnyi eltelt a lazítás (1968) óta, és a külsőségek palástolása mögött (technikai csillogások) szemügyre vehetjük élőben a hanyatlás folyamatát, ráadásul nem egy szűk területre korlátozva, hanem az egész nyugati civilizációban.

#6: megint egy végtelenül bonyolult, millió hatástól folyamatosan változó környezetben élő millió egyed egyedi döntéseinek összegétől függő, többszáz sőt ezer évig folyó folyamatokat akarja valaki valami végtelenül egyszerű egyetlen okra visszavezetni.

Akkor én is mondok egy másikat ami ugyanolyan jó elmélet mint a tiéd, sőt szerintem még logikusabb is: minden fajnak megvan a számára természetes közeg. Pl a csirkék is teljesen jól megvannak 10-20 egyedes csapatokban, de ha egy szűk területre 1000+ csirkét bezársz, akkor halálra csipkedik egymást. Ezért is kell mesterséges "szigorral" kezelni őket, levágni a csőrüket, egyéni ketrecbe zárni őket, stb.

Páviánok is viszonylag jól megvannak csapatokban (leszámítva hogy néha széttépnek egyet-egyet csak azért hogy eldöntsék ki a góré), de ha egy buszba zárnád be őket mint ahogy pesten vannak az emberek csúcsidőben, garantáltan egyik sem élne fél óra múlva.

Az emberek is pár tízezer évvel ezelőttig maximum 100-150 fős csoportokban éltek, erre bizonyíték a Dunbar-szám, az agyunk úgy van huzalozva hogy maximum ennyi emberrel tudunk szociális kapcsolatokat fenntartani.

[link]

Ezekből kiindulva logikus számomra, hogy a "civilizált" lét teljesen természetellenes a számunkra, csak mesterséges úton lehet fenntartani (erőszak, diktatúra, vagy egyéb erős, életbevágó közös érdek fennállása esetén), és ahogy az a kényszerítő, mesterséges állapot már nem áll fenn, csak idő kérdése hogy újra vissza"essünk" a természetes állapotunkba.

Erre még az is bizonyítékként vehető hogy hiába átlagosan jobban élnek az emberek nagyobb városokban ("civilizációs" mutatók szerint persze, pl anyagilag, elérhető szolgáltatások színvonala alapján, pl. szórakozás, egészségügy, termékválaszték, infrastruktúra stb), mégis a mentális egészségük rendszerint sokkal rosszabb, pl a depresszió, elmagányosodás stb tipikusan gyakoribb probléma városban mint vidéken. (a mélyszegénységgel vagy traumával járót nem számítva persze)

Ez azon kívül hogy mutatja mennyire nem természetes túl nagy közösségekben élni, indokot is ad a folyton növekvő elégedetlenségre, ami lassan belülről "eszi" az egész civilizációs struktúrát, és amint meggyengül a vaskéz ami összetartja, hullik is szép lassan szét az egész. Kb mint a bicikli amit folyamatosan hajtani kell ahhoz hogy stabil legyen, mert a természetes egyensúlyi állapota az a földön fekve lenne, mint nekünk a kőkorszaki kisközösségek.

Ezért szerintem nem holmi szigorú házassági rendszer megléte vagy nem-megléte a döntő itt, hanem eleve minden civilizáció csak "elnyomás" árán hozható létre, de mihelyst nincs már olyan nagy közveszély (háborúk, járványok, éhínség, stb), az emberek "joggal" teszik fel a kérdést hogy akkor mire fel is vagyunk hajlandók elviselni ezt az elnyomást, és nem hajlandók tovább folytatni az egyéni szabadságukat korlátozó, civilizáltan egybetömörült együttélést lehetővé tevő szabályokat.

Ekkor elkezdődik a hanyatlás, hiszen minek bírjam ki a büdös, hangos szomszédomat a panelban, ha a családommal és barátaimmal kiköltözhetek egy kis vidéki házba és ott is jól élhetek?

Ha majd jönnek a tatárok megint, akik elől a haverok se tudnak megvédeni, vagy a környék összes kiskertjét elvitte a sáskajárás, akkor majd szépen visszaköltözök a diktátor által vezetett Spártába, ahol kuss a nevem, de legalább élek.

Szóval ilyen leegyszerűsített elméleteket bárki tud gyártani százával, egyik jobban hangzik mint a másik, de valójában egyik se "igaz", hiszen amit most mondtam is lehet baromság, meg ha igaz is, azért evolúció is létezik, meg a közös veszélyek lehet csak egy a sok lehetséges "civilizáló" hatások közül.

Köszönöm reagálásodat, s bár a kérdésnek tulajdonképpen nem témája, de megjegyezném még hozzá:

1. A J. D. Unwin kutatási eredménye nem egy szalmaláng elmélet, hanem hosszú évek munkájának az eredménye, ráadásul még a múlt században.

Internetről letölthető a kb. 700 oldalas könyv (angolul van, de beszerezhető közelmúltbeli, friss fordítás pl. az Amazon-on): Sex and Culture - 1934.

[link]

A demográfiai válság kapcsán sok szakértő osztja azt a véleményt, hogy a mai kor visszásságai, s maga a fejlett nyugaton folyó, több évtized óta tartó népességfogyás eredete az 1968-as eseményekből származik. (A könyv magyarra fordítása is tervbe van véve). Adok még egy linket, amely tőlem függetlenül elemzi a mű lényegét:

[link]

Az általad gyártott "hamis" elméletben is vannak igazságelemek, ugyanakkor az említett "elnyomás" mind a 15 társadalmakban a szexuális szokásokat érintette, s a fejlődés abból indult ki minden esetben, és annak feloldása váltotta ki - szintén minden esetben - a hanyatlást. Nem volt egyetlen kivétel sem! Maga Unwin ismerte be, hogy kénytelen volt a nézetein változtatni, annyira egyértelmű összefüggést tárt fel, utólag meghajolván a bizonyítékok alatt.

Az idők különös összejátszása, hogy mind az agykutatás, mind a hormonkutatás, s mellettük a pszichológia is olyan új felismerésekkel gyarapodott, hogy sorra megdőlnek azok a téves hiedelmek, amelyekre a szexforradalom támaszkodott, a kibontakozásában. S elismervén a nő és a férfi egyenrangúságát, egyenértékűségét, a női és a férfi agyszerkezetében olyan jelentős különbségeket tártak fel, amely magyarázatul szolgál miként működik más-más stratégiával a két nem a problémamegoldásban. De sorolhatnánk akár a tesztoszteron/ösztrogén páros hatását az agyi folyamatokban, akár az oxitocin hormon erős (megszüntethetetlen) kötődést okozó "mellékhatását" a szexkapcsolatban, akár a legújabb felfedezésként a dopamin nevű - "jutalmazó hatású" - hormonunk különös viselkedést, a függőségek kialakulásában, illetve azt, hogy bizonyos - leginkább traumatikus - emlékek évtizedekre visszamenőleg ugyanolyan erővel jelennek meg, mivel az agyunknak egy másik (nagyon ősi) régiójában kerül memorizálásra (vagy utalhatnék még a gyönyör és a fájdalom központjainak közelségére, amely miatt a szenvedés is függőséget tud okozni). S ma már megmagyarázható, hogy az évtizedek óta - a történelemben még soha nem látott - jólét, miként okoz egyre kínzóbb, és kielégíthetetlen elégedetlenséget, s boldogtalanságot, amelyet csak az unalom elviselésének technikáival (pl. meditációk), azaz dopamin-megvonással (böjttel) lehet enyhíteni, ill. orvosolni. Ha mindezen ismereteket tudatosan alkalmazzuk, akkor érthető, hogy a történelem folyamán miért robbantak ki újra meg újra - egyébként értelmetlen - háborúk, vagy a kapitalizmus térhódításával miért tértek vissza válságok, vagy egy-egy járványnak - a pillanatnyi borzalmak mellett - utólag milyen pozitív következményei tették ismét elviselhetővé az életet.

Pár éve még gazdasági válság eljöveteléről beszéltek majd egy évig (amely ugye - közismerten - önbeteljesítő), de nem jött be, aztán ami következett arról nem is értekezek, és napjainkban egy újabb "trükk" látott napvilágot (nem beszélvén az évek óta zajló, különböző világkatasztrófa hisztériákról).

Egyébként nekem szóló válaszodat nagyon értékesnek tartom, és tartalmi mondanivalóját nem titkolom el azok előtt a szakemberek előtt, kikből számosat személyesen is ismerek, és akik konferenciákon tartanak előadásokat, olyan szaktekintélyekkel együtt, akik világszerte ismertek a demográfia és a család intézményének témájában (utóbbiakkal azonban nincs személyes kapcsolatom).