Minek köszönhető az a jelenség, hogy "szignifikánsan nő a speciális nevelési igényű gyerekek és fiatalok száma"?
De mi az, ami miatt ma többszöröse a speciális nevelési igény, mint pl 20-30 éve?
Mire gondoltok?
válasza:“Engem még a 90-es évek elején is addig ütött az óvónő ameddig át nem szoktam jobb kézre.”
Azt próbálta volna meg az én gyerekemmel ! Akkorát kapott volna az primitív nőstény, hogy a fal adja a másikat.
válasza:Én hoztam szóba a balkezeseket. Én is a 90-es években voltam óvodás és általános iskolás, és én már pont megúsztam az átnevelést, úgyhogy balkezes vagyok. Mondjuk sok múlt a szüleimen, hogy nem hagyták. Vannak olyan óvodás emlékeim, hogy az óvónő átrakta a ceruzát a bal kezemből a jobba. Csak mikor ezt anyukám megtudta, megtiltotta neki, és onnantól nem csinálta.
Viszont az autizmusomat nem diagnosztizálták gyerekkoromban, csak felnőttként. És emiatt elég sokat szenvedtem is, nagyon rossz élményeim vannak az általános- és középiskolából tanulás és társas kapcsolatok terén is. Többféle mentális betegségem is kialakult ezek miatt, amiken még most, a 30-as éveimben is dolgozunk egy terapeutával, mert a gyerekkori káros berögződéseket nagyon nehéz eltüntetni, és a gyengébb vagy hiányzó készségeket is nehéz pótolni már felnőttként. Úgyhogy aki szerint probléma az, hogy ma már egyre több neurodivergens gyereket diagnosztizálnak és fejlesztenek, az már bocs, de elmehet a fenébe.
a fejpénzt sajnos én is direkt forrásból tudom.
a többire pedig ... #2-esnek is igaza van, de azért látok veszélyesnek főleg gyerekkorban, fiatalkorban egy ilyen diagnózist, mert nagyon könnyen önbeteljesítő jóslattá válik azokban az esetekben is, amelyekben nem igazán lett volna szükség a címkézésre.
#10
pont erre momndom, h a súlyosabb esetek nyilván jó, ha fejlesztő kezekbe kerülnek. de sajnos bedarálja a gépezet azokat is, akiknél minimális (értsd: a hétköznapokat ill. tanulási képességeket) "másság" van. én nem látom elég differenciáltnak a megítélést és besorolást ma se.
válasza:"azért látok veszélyesnek főleg gyerekkorban, fiatalkorban egy ilyen diagnózist, mert nagyon könnyen önbeteljesítő jóslattá válik azokban az esetekben is, amelyekben nem igazán lett volna szükség a címkézésre"
Ezt nem igazán értem. A diagnózis nem úgy működik, hogy rámutatnak random egy gyerekre és rámondják, hogy ő mit tudom én ADHD-s. A diagnózist nagyon sok megfigyelés és vizsgálat előzi meg, és okkal kapja meg az ember. Nyilván létezik téves diagnózis, senki se tévedhetetlen, a szakemberek sem. De ilyenkor is inkább az általad leírt eset fordítottja a jellemző, hogy akinek szükséges lenne a diagnózis, az se kapja meg, mert mondjuk túl jól tud maszkolni.
12
nézd, azért látom gondnak, mert olyan esetek is áldozatául esnek, akiknek abszolút nem kellene.
és igen, pontosan itt jön, amit írsz: "neurodivergens". aha, csak szted ezt hányan képesek jól értelmezni és szakmailag is megfelelően a helyén kezelni?
a másik probléma, hogy ameddig valóban fejlesztési célt szolgál egy diagnózis, addig minden rendben. azonban megbélyegzést is jelent kapásból, méghozzá olyanokat is akár, amelyeknek igen hátrányos jogkövetkezményei lesznek (csak egy hétköznapi példa: a háziorvosod saját megítélésére, jóindulatára van bízva h ő ad-e vezetői engedélyre alkalmasságot, vagy egy sor munkaköri alkalmasságot a foglalkozásegészségügyi orvos, stb stb, vannak ennél súlyosabb hátrányok is, mondok egy hétköznapit: vag yvan vagy nincs megfelelő érdekérvényesítő képessége, de a diagnózisa megvan, és tök lazán rávernek X bűncselekményt).
szóval, nem, kicsit se látok ezt kizárólag segítő és jószándékú jelenségnek. bőven akadnak árnyoladalai.
14
létezik ám ennek a fordítottja is sajnos!
#12
és azt hogy? hát elengedhetetlen a diagnózishoz a 3 éves alatti életkor.
válasza:7es voltam, miért pontoztatok le?
Régen tényleg legyintettek sok problémára, elintézték azzal sajnos, hogy a gyerek lassú/buta/nehezen olvas.
Nem volt fejlesztés.
válasza:#19
na igen, én is ebbe a korosztályba tartoztam. és azért meg kell hagyni, voltak problémás gyerekek, de senkinek se ment taccsra az élete. max fura volt, igen.
#18
igen, csak aztán jó kérdés, h maga a rendszer hogy működik. nem kevés fejlesztőpedagógust ismerek, és sokszor azt mondom, lehet h szerencsésebb lenne a gyerek, ha inkább nem foglalkozna vele.
hát nem egyszerű a kérdés, de az tényleg elgondolkodtató, hogy az úgymond régi, fura gyerekek is valahogy túléltek, a maguk furaságaival együtt is akár le is érettségiztek, diplomáztak, és bennem vannak kétségek, hogy biztos jót tesznek-e azzal, ha márpedig SNI-snek nyilvánítják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!